A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
564 egy torz borjút, és a világ úgy reagál, mint egy csodára. Pedig nem is csoda, hanem a csodának az ellenkezője . . . Az ilyen prédikációk után a falu népe és maguk a látogatók is nagy vitákba keveredtek, hogy kinek is van most igaza? A papnak, vagy a tudósoknak, vagy a kíváncsiskodóknak? Maga a nagybirtok jószágkormányzója is, aki okleveles gazdász volt, elévődött a lőcsfalvi pappal, mondván: — No, plébános úr, ma ön is beletette a bolhát a tisztelt hallgatóság fülébe! KIENGESZTELŐDÉS ÉS BŰNBÁNAT AZ EGYHÁZBAN A Püspöki Szinódus hatodik ülése októberban folyt le a Vatikánban. (Szeptember 29-én kezdődött, és október 28-án zárult.) A Vatikáni Rádió magyar osztályának két adásával nyújtunk némi bepillantást a fontos és izgalmas egyházi találkozónak munkájába és eredményeibe. I. Az ütésnek meglehetősen az elején, október 6-án Josef Höffner kölni bíboros érsek sajtókonferencián ismertette a munka állását. Beszámolójában főleg két témával foglalkozott: a munkadokumentummal, amelyet már az ülés előtt dolgoztak ki a szinódusi titkárság és a püspöki karok közös együttműködéssel, valamint Carlo Maria Martini milánói bíboros érsek bevezető előadásával, illetve pontosabban e két alapvető dokumentum nyomán tett püspöki hozzászólásokkal. A hozzászólásokat három kérdés körül lehet csoportosítani: 1. A megfogyatkozott bűntudat; 2. a bűn személyes és közösségi jellege közötti feszültség; 3. az egyház szolgálata a kiengesztelődés területén. (1) A megfogyatkozott bűntudattal kapcsolatban Höffner bíboros elsősorban arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy sokan érzik, hogy valamit vétettek, különösen ha embertársaik elleni botlásokról van szó, de ebben nem látják a bűnt, vagyis Isten megbántását. Annak tudata fogyatkozott meg, hogy a bűnnel az ember kizárja magát Isten országából, hogy a bűnnel visszavonjuk azt az alapvető döntést, amellyel Istent választottuk. Mindez az önmagunktól való elidegenedéshez vezet.
