A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

550

1. A személyi közösség megalkotása: a házastársak közössége benső egység, kölcsönös önajándékozás, és mint ilyen felbonthatatlan. A gyermek java is ezt követeli. — Tegyenek tanúságot a házastársak hűségükkel Krisztus mellett, így válnak Krisztus szeretetének és rendíthetetlen hűségének értékes jeleivé. Dicséret illeti azokat is, akik — bár a házastársuk elhagyta — a hitben és a reményben kitartva, nem lépnek új közösségre. — De azokhoz is van szerető szavunk, akiknek házasságát nem lehet szentségi leg rendezni: maradjanak meg Isten iránti szeretetükben, tartsák hitüket, imádkozzanak, járjanak templomba, és így remélhetik Isten irgalmas szeretetét.

2. A család hivatása az élet szolgálata. A termékenység a hitvesi szeretet gyümölcse és jele: az élet továbbadásával a házastársak a Teremtő munkatársaivá válnak. Ezért tekinti a keresztény család a gyermekeket Isten ajándékának. Az Egyház az élet oldalán áll, és ezért az Egyház minden erővel előmozdítja és védi az emberi életet, bármilyen helyzetben és a fejlődés bármely fokán. Az emberi szexualitás teljes személyi értékét és feladatát, valamint a szerető egyesülésnek és az élet átadásának összefüggését az ember nem szüntetheti meg önkényesen.

Itt hivatkozunk 1978. augusztus 27-én felolvasott Püspökkari Körlevelünkre, amely az élet védelméről szólt, és amelyben többek között a következőket írtuk: ,AZ ÉLETNEK AZ ANYAMÉHBEN TÖRTÉNŐ KIOLTÁSA AZ ISTENI TÖRVÉNY SZERINT VÁLTOZATLANUL SÚLYOS BŰN." Isten hivő népe és annak pásztorai - természetesen mindenekelőtt az alapvető keresztény erkölcsi normákat szem előtt tartva — kell, hogy lelkiismeretükben állást foglaljanak és szavukat felemeljék.

3. A család a társadalom alapsejtje, éltető sejtje. A gyermek a családban kapja szellemi képességeinek első kibontakoztatását. De a keresztény családok legszentebb feladata, hogy megajándékozza a gyermeket a keresztség kegyelmével, és az Istentől a keresztségben kapott hitnek a csíráját példájával és tanításával kibontakoztassa a gyermek lelkében.

A családi közösség az első pótolhatatlan iskola a társadalom iránti magatartásban is: megtanítja a gyermeket, hogy a tisztelet, az igazságosság, a párbeszéd és a szeretet jegyében építsék ki az emberekkel való kapcsolatokat.

4. Végül a pápai buzdítás hangsúlyozza a családnak részvételét az Egyház életében és küldetésében. A keresztény családnak ilyen értelemben hármas küldetése van:

a) legyen hivő és hitet hirdető közösség,

b) Istennel beszélgetésben álló közösség,

c) az emberek szolgálatában álló közösség.

Sajátos és pótolhatatlan jellemzői: a keresztény családokat áthatja a szeretet, az egyszerűség, az önzetlenség, az életközelség; - becsületes mindenkivel szemben, a közösség javait tiszteletben tartja; nyitott, segítő- és szolgálatkész mindenki iránt.

Itt említjük meg a már VI. Pál pápától is hangoztatott és II. János Pál pápa apostoli buzdításában kifejezett reménységet: a keresztény család bontakozzék ki igazi „CSALÁDEGYHÁZZÁ'’, házi egyházzá, amely a mai erkölcsileg ve