A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
54 den az „aranykort" elért missziós munkás, nő és férfi életében egyaránt, akkor is, ha nem a püspöki szerep feladásával tesz bizonyságot. Az öregkorral általában együttjáró problémák — és nagy lehetőségek - három fontos igazságot nyomatékoznak az idős misszionáriusok életéből. 1. — Az idősebb misszionárius csoportnak továbbra is aktív szerepet kell betöltenie a misszionálás munkájában. Csak a munka módja változott, de nem a lényeg. Apostoli megbízatása elérkezett a teljességre; életével értelmet és igazi méltóságot ad az evangelizálás teljes egészében megértett feladatának, és ott a legfontosabbra irányítja figyelmünket. A kegyelemszerzés és a kegyelemközvetítés a döntő mozzanat minden apostoli munkában, és ezen a téren hatékonysága nem csökkent az öregebb korral. A növekedést Isten adja. Eddig munkájával, verejtékével fáradozott és ültetett. Most imájával és szenvedésével öntözheti a vetést. 2. — Igazi közvetítő, hídépítő lehet az idősebb misszionárius a különböző generációk között. Gyors, néha túlságosan is gyors a fejlődés az ún. harmadik világban, és mégis ez a világ legnagyobb missziós területe. Hogyan kell beleépülnie a keresztény hithirdetésnek az ősi kultúrákba? Mi a helyes alkalmazkodás útja-módja és mértéke? Az öreg misszionáriust tapasztalatai itt aranyfedezettel biztosított tanácsadóvá tehetik, segíthetik az egész missziós munka javára. Gazdag tapasztalata miatt a helyes egyensúly és az építő folytonosság munkása lehet. 3. - Az egész társadalom kezd tudatára ébredni az idősebb korral együttjáró értékeknek. Ezeknek az értékeknek fokozott mértékben kell megvalósulniok a misszionáriusok életében. Minél inkább megérti és értékeli az öreg korral együttjáró sajátos értékeket, annál hatékonyabban és építőbben tud belesegíteni a missziós munkába, imájával és tanácsaival gazdagíthatja a világot. Biztató szavaival a misz- sziós munka folyamatosságát és egységét szolgálhatja! Puszta jelenlétének egyedülálló értékes tanúságtevő éreje van. Természetesen rá kell mutatnunk azokra a nehézségekre és sajátos buktatókra is, melyek az aranykort elért misszionáriusok életében jelentkezhetnek és jelentkeznek is, legyen bár életük és szerepük olyan értékes és áldott, mint a fenti három pontban kifejtettük. Mikor elmozdítják őket arról a missziós munkatérről — vagy kevésbé felelős beosztásba teszik őket —, ahol ők életük javát, verej- tékes, könnyes missziós életük javát eltöltötték, súlyos megrázkódtatás, keserű élmény ez sokuk számára. Arra is gondolnunk kell, és ezért