A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
520 A hibák második csoportja, a kihívásra adott rossz válaszok egyik legelhi- bázottabbjának tartja a szerző, hogy az új értékrendet kezdetben erőszakosan terjesztették, noha „az értékrend nem felépítmény, melyet szavakkal, kampányokkal, rendelettel, az alépítmény megváltoztatásával alakítani lehet. Ezen az úton csak a gyökerező új értékeket pusztítjuk." De helytelen volt a másik véglet is: az az értékrend terjesztésének napi politikával összekötött pragmatikus módja, mely az előbbi dogmatikus értékterjesztést felváltotta. Ezáltal az értékítéletek esetlegessé, rögtönzöttekké, bizonytalanokká váltak, érték-közhelyek kialakulásához vezettek. Elfojtották a spontán értékképző folyamatot, nem adtak eligazítást, hanem eltompuláshoz, cinizmushoz vezettek. „A hazai közoktatás és tömegkommunikáció előregyártott, túlontúl leegyszerűsített értékítélettel dolgozik, visszafejleszti az emberek értékelőkészségét, gátolja az új, működőképes értékek kialakulását.” A társadalmi rend hatékony működésének feltétele, hogy az értékek nyíltan megfogalmazódjanak, egymással megütközzenek, egymással valamiféle rendbe összefogóddzanak. A magyar közéletben az értékek anélkül működnek, hogy nyíltan megfogalmazódnának, egymással ütközve kikristályosodnának. Az értékek elkenése, leszűkítése, más értékekkel való egybevonása az általános gyakorlat. Ennek következménye, hogy mindenféle értékrend vonzókörén kívül élve az emberek erősen függeni kezdenek az anyagi lét külső körülményeitől, hiányzik a másik pólus, az életnek a pillanatnyi körülményektől függetlenül tartást, irányt, célt adó, az embert a pillanatnyinál tágabb összefüggésbe kapcsoló értékek rendje. Értékek nélkül az embernek nincs magát mihez mérnie, megrendül vagy fel sem épül önnön értékének, értékességének tudata. Normák nélkül megzavarodik, súrlódások, sérelmek, feszültségek forrásává válik a mindennapi együttélés rendje, elsatnyul az emberi-közösségi összetartozás tudata. Ezek a tünetek széles körben megfigyelhetők a mai magyar társadalomban. A fogyasztói-hedonista értékrend lehetősége, a viszonylagos jólét Magyarországon a hatvanas évek elején jelent meg, és nagyon gyorsan tért hódított. A propagált szocialista értékrend, az egyenlőség és a biztonság, az emberi autonómiának és az emberi-közösségi életnek kiteljesedése a társadalmi gyakorlatban elsikkadnak. Egy harmadik fajtája pedig a kihívásra adott rossz válasznak az volt, hogy a közéletben és a társadalom életében minden erő a gazdasági növekedésre és az alapvető nagy társadalmi problémák: a szegénység, a kirívó egyenlőtlenségek, a létbizonytalanság felszámolására összpontosult, és az életnek az emberi dimenziója háttérbe szorult. Nem alakultak ki azok az intézmények, melyek az emberi autonómia és az emberi-közösségi kiteljesedés értékeit hordoznák és biztosítanák, más értékekkel és érdekekkel szemben. Az állam által egyedül propagált szocialista értékrendszernek nem alakult ki az emberi dimenziója, az ember mindennapi életét szabályzó olyan értékrendszere, mely eligazítaná az embert a mindennapi élet dilemmáiban, válságaiban, élete sorsfordulóiban, a mindennapi élet konfliktusaiban és döntéseiben. A kiépült intézményrendszer nem képes igazi segítséget nyújtani az embereknek. (Folytatjuk.)
