A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
51 atyánkat nagyon élénken foglalkoztatja a keresztény felfogás a munka helyes értelmezéséről, hiszen ez a felfogás kulcsa a szociális kérdés helyes kiértékelésének és az igazán emberi megoldás keresésének döntő kérdésében. Mi tehát valójában a munkáról alkotott helyes felfogás? Az ember képes a világ formálására, alakítására... Isten teremtő munkájának folytatása ez, továbbépítése. Tárgyi értelemben munkatechnológia: a világ formálásának művészete, módja. De szubjektív, személyes jellege is van az emberi tevékenységnek: az ember kiteljesedésének, tökéletesedésének is ez a módja. A munkának, az emberi tevékenységnek az ember javát kell szolgálnia: ez a keresztény elgondolás a munkáról. Az ember nem süllyedhet a munka rabszolgájává, nem lehet saját tevékenységének eszköze, mint ahogy a kapitalizmus az egyéni haszon és gazdagodás eszközének tekintette és tekinti sokszor a munkást és munkáját... De a munkás nem lehet a személytelen nagy Moloch, az állam- vagy pártérdek eszközévé sem, mint azt a materialista, totális rendszerekben megkívánják. Az Egyház már a Teremtés könyvének első lapjain ott találja felfogása alapokmányát: a munka egyik elsődleges tényezője az ember földi életének. A munka az isteni parancs teljesítése. Ugyanakkor a munka a gondviselés nyújtotta eszköz és feladat saját emberi létének teljes kibontakoztatására. „Bonum arduum” a munka Szt. Tamás felfogásában: olyan jó„ bonum, melynek érdekében fáradoznunk kell, olyan jó, mely áldozatot kíván. A családi életnek is alappillére, mert munkával teremtjük meg a létfenntartás eszközeit. A gyermekek nevelésének egész menetét a családi élet kerete biztosítja, a munka eredményeinek segítségével. - Az igazi tulajdonjognak is alapja a munka, és így nemcsak kötelezettség az ember számára, de jog is: joga van, hogy munkája eredményeként megkapja az igazságos bért és biztonságot az emberi társadalomban. A keresztény látásmód, a helyes felfogás tehát a munkát lelki tevékenységnek is tartja, melyben a teljes emberi személy részt vesz: beleveti testi erejét és szívét-lelkét, azt a lelket, melynek irányt mutat Istennek a kinyilatkoztatásban velünk közölt tanítása és útmutatása is. A munkának ez a lelki értelmezése segíti az embert, hogy munkája, tevékenysége révén papi, prófétai és királyi hármas méltóságát tudatosan, elevenen élje; istentiszteletté tegye a munkát; tanúskodjon a köz javára is végzett emberi munkával a gondviselő, szerető Atya jóságáról; és uralma alá vesse a földet és a teremtett világot, továbbfolytatva, szebbé, teljesebbé téve azt maga és mindenki javára, a Teremtő szándéka szerint. Ez a keresztény látásmód, a munka lelki szemmel történő nézése és értelmezése II. János Pál tanítása szerint egyesíti a Teremtés első lapjain olvasható ősevangélium tanítását a munkáról az újszövetségben, a munkás Jézus életében és tanításában adott jóhírrel. Munkás volt Názáretben. Nyilvános életében szerette a szegény, egyszerű, munkás népet. Példabeszédei sokszor a munkásélet különféle oldalait mutatják be, jelezve, mennyire szerette és becsülte a munkást és a munkát, De attól is óvott, hogy túlságos aggodalmaskodásunkkal, evilági beállítottságunkkal megöljük a lelket. Ismerte a munkásélet verejtékes oldalát. Az Atyától rábízott munkát,a megváltás művét szenvedése és keresztje útján valósította meg.
