A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
513 Dianne McNamara (Kanada) KÜLÖNÖS UTAZÁS Egészen egyedülálló a kórházlelkész szerepe. Hivatása arra szól, hogy a beteggel együtt tegye meg az utat a betegségben. Félelem nélkül kell szembenéznie azokkal a kérdésekkel, amelyek ennek az utazásnak a során felmerülnek: Mit jelent most ez a betegség nekem? Hogyan érinti életemet? Milyen támaszra találok keresztény hitemben? Hogyan élhetek ebben az élethelyzetben keresztény hitemből? Tudatában vagyok annak, hogy a betegség közepette is megmarad emberi személyi méltóságom? Ilyen kérdésekre nincsen könnyű válasz, különösen betegség, szenvedés közepette, amikor a halál is bekövetkezhet. A lelkésznek arra szól a hivatása, hogy az élet misztériumában járja útját. Jelenleg teljes elfoglaltságú kórházlelkész vagyok egy nagy elmegyógyintézetben. Munkaköröm nem az, hogy az orvosi gondozással versenyezve gyógyulást kínáljak a betegeknek; inkább arra törekszem, hogy növeljem a beteg alkalmasságát a kezelésre, lehetőleg a meggyógyulásra, vagy arra, hogy békében haljon meg. Ügy látom, elmegyógyintézeti betegek leginkább személyes figyelmet akarnak és igényelnek. Egyesek határozottan nem akarnak beszélni problémáikról, de vágyakoznak egyszerű, nyitott, törődő társaságra. Mások talán azt akarják, hogy valaki meghallgassa őket. Ismét mások szeretnék felderíteni,hogyan viszonyuk a vallás azokhoz a nehézségekhez, amelyek az intézetbe hozták őket. Arra törekszem, hogy egységet teremtsek lélektan és teológia között, érvényre juttassam azt, amivel egyik is, másik is hozzájárul a gyógyításhoz, a személy teljessé válásához. A gyógyító munkacsoport tagjaként dolgozom; így aztán valóságos misztérium és fenyegetés vagyok egyesek számára, akik semmilyen vallási közösséghez nem tartoznak, vagy nem hisznek egy Legfőbb Lényben. Mások, akik keresztény és humán világnézeti alapon állnak, szívesen veszik, amit nyújtani tudok nekik. így a munkatársaimmal való kapcsolatok újabb kihívást jelentenek lelkészi szolgálatom felé. Akármi is a pillanatnyi feladat, egy dolog bizonyos: személyes kapcsolatban kell állnom az Atyával és Fiúval és Szentlélekkel, különben szolgálatom lehetetlenné váUk. Keresztségi hivatásom arra szólít fel, hogy megfeleljek azok szükségeinek, akik testi, kedélybeli, lelki betegségben szenvednek. Szerzetesi hivatásom isteni ajándéka — a Páli Szent Vincéről elnevezett Gondviselés Nővérek közé tartozom - oda irányít, hogy résztvevő szeretettel járjam kórházlelkész nővérként beteg embertestvéreim útját. Ez az isteni kihívás és meghívás talán Neked is szól?!
