A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
503 Torokszűkülése olyan méretűvé vált, hogy szinte fuldoklott, ha beszélt. Elkerülhetetlennek látszott a torokműtét. Egy délelőtt, mikor éppen filozófiai disputára készültem, melyen én lettem volna a „defendens”, telefonhoz hívtak. Ilonka, Mihály felesége akadozott hangon beszélt: „Tudod, Mihály torka egyre rosz- szabb, és arra gondol . . . szeretne beszélni közületek valakivel, aki fölszentelt pap.” „Nagyon szívesen, elintézem — igyekeztem tárgyilagos hangon beszélni —, van itt most egy kedves, idősebb Atya.” Ilonka közbevágott: „Mihály úgy szeretné, ha esetleg inkább egy fiatalabb ...” A telefon után szaladtam Rozmán atyához, aki kellemes modorú, fiatal páter volt, és emellett mély lelkű, komolyan dedikált papi egyéniség. Kora délután már útban voltunk a Vérmező felé. Útközben megkértem P. Rozmánt, hogy elő ne hozzon irodalmat — most egyesegyedül papi minősége miatt hívják ... Ilonka fogadott bennünket. Néhány perces beszélgetés kezdődött. Mihály mindkettőnknek jelenlétében bevallotta, hogy Schütz Antal professzor már volt nála, de „nagyon enyhén kezelt”. Tehát már szentgyónást végzett Schütz tanár úrnál, aki akkor a Központi Szeminárium neves dogmatanára volt. Magukra hagytuk őket. Ahogy az ajtó becsukódott mögöttünk, még láttam, hogy Mihály térdre ereszkedik a szoba közepén. Ilonka rendkívül ideges volt. „Talán nekem is gyónnom kellene most” — mondta zavartan, és nem tudva, hogyan vágja ki magát eb- beni zavarából, így folytatta: „Ha te pap lennél már, neked tudnék gyónni.” Szegény Ilonka! Mennyit szenvedett Mihályért, vele együtt, s ha lehetett volna, akár helyette is! Amikor nyílt az ajtó, beléptünk, röviden még ottmaradtunk, aztán indultunk hazafelé. Kint köd terjengett. Nekem sietnem kellett, hogy el ne késsek a filozófiai vitáról. Autót vettünk, de a taxis alig látta az utat: a járókelők integettek, nehogy a járdára hágjon az autó. Útközben Rozmán atya arcát fürkésztem. Nem mondott semmit Mihállyal kapcsolatosan. De az arcán láttam, hogy mélyen megrendült. 11 Babits Mihály ekkori testi és lelki állapotát legjobban Balázsolás című verse tükrözi. /Lásd idei februári számunkban a 94—95. oldalakon. Szerk./ Ennek záró sorai véleményem szerint Babits végső, érett, nyugodt maga megadásának kulcsát adják. 10