A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

502

gyón is hiteles, Ady halotti arcáról való nyomat. Mihály elsápadt, és szinte sárgára vált, amikor Sophie-nak kijelentette, hogy rajongása szinte túllép minden határt. Ugyanezt éreztem Illyés Gyula jelenlétében is, aki mint tanítvány viselkedett Mihály előtt, de Sophie szemében „a jövő ígérete" volt.

6

Egy alkalommal Mihály íróasztalához vezetett, és egy feszületre mutatott, ami ott feküdt íróasztala lapján. „Képzeld — mondta —, egy apáca küldte meghatott hangú levéllel. Azt írta, hogy aki az Amor Sanctus Mária-himnuszait fordította, az kedves az Isten Anyjának, és Ö nem fogja azt elhagyni. Azóta itt tartom ezt a feszületet az íróasztalomon."

Nem tudom, ki lehetett ez az apáca, ez a kedvesnővér. Talán Mihály sem tudta, legalább is nekem nem árulta el a nevét. Biztos vagyok abban, hogy sokan nagyra tartották költészetét, regényeit, fordításait, kritikai írásait, irodalomtörténetét stb., de ez a titokzatos apáca mélyen meghatotta. Talán mert éppen az egyházi oldalról, éppen azoktól várt elismerést az Amor Sanctus fordításaiért, akik azt zsolozsmájuk idején közösben vagy egyedül imádkozzák.

7

Többször szó került az Amor Sanctusra. Én kíváncsian kérdeztem, hogy csak úgy elhatározta-e, hogy válogat a középkori himnuszokból, és csak úgy nekiült-e, és lefordította egyiket a másik után, választása és kedve szerint.

„Te, meg ne mondd a jezsuitáknak — szólttréfásan —,deeze- ket a himnuszokat, mert betéve tudtam, úgy fordítottam magamban, latinul mondogatva. Az Adoro te devote kezdetű Szent Tamás-i himnuszt az esztergomi strandon fordítottam, ott ismételgettem sorait, és hirtelenül rátaláltam a magyar fordítás ütemére és szavaira."