A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

437

Szamáriából való, a heretikus, a félhitű és az igazság útján féllábon sántikáló elszakadt városból és tartományból. Ezekkel „nem érintkeznek a zsidók.” Most az ő példájával tanítja az tír a hálás lelküle- tet. Lehet, a Törvény megtartásában téved; így tanították szegényt. Lehet, nem a Szent Városban mutatja be áldozatait; új szentélyt építtetett számára az elszakadt király és papjai. A Törvény betűje alapján ezer és ezer hiba lehet benne, és mégis jó: aki jót tett vele, annak meg kell azt köszönni. . .

Dixisti ingratum — dixisti omne malum. Ha azt mondhatod valakiről, nem él benne hálás lelkűiét, elfelejti a kapott jót megköszönni, nem kell folytatnod a jellemrajzát. Tudjuk, kivel állunk szemben. Ez volt a régi római bölcsesség ítélete a hálátlan emberről.

Ma a gyermek és a fiatal is mindig követelőző. Mintha neki minden kijárna. Az állampolgár is örökké kapni akar a közösségtől. „Mit kell mondani, kisfiam?” - tanítottak bennünket, nem „felvilágosult”, nem „modem”, de egyszerű, becsületes szüléink. „Menj és köszönd meg.” Olyan kevésbe kerül. Annyira szép és emberi. Gyakoroljuk a hálás lelkületet és tanítsuk!

Október 16 - ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP AZ ÁLLHATATOS IMA

A szentmise olvasmányai: Kiv 17,8-13: Mózes imája a harcoló népért.

2Tim 3,14—4,2: Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen.

Lk 18,1—8: Isten hamarosan igazságot szolgáltat nekik.

Leggyakrabban használt imafajtánk a kérő imádság. Nincs ezzel semmi baj. Az Üdvözítő maga biztatott, hogy ,, kérjetek és adatik nektek’. Isten koldusai vagyunk. A koldus számára nem megalázó, hogy kér.

Sokszor a kérő imával is baj van. Nemcsak az, amit a múlt vasárnapi szakaszok alapján magunkra kellett olvasnunk: hogy mi is sokszor elfelejtjük megköszönni Isten jóságát, elismerve Neki hálát mondani.

Kérő imánk sokszor türelmetlen. Nincs benne kitartás. ,.Hányszor kértem már Istent” — mondjuk. Sokszor hasonlították az emberi szív imaformáit négyhúrú hegedűhöz. Bizony, a legszebb hangok a hála, a magasztalás, a dicséret hangjai lennének. Mi leginkább a bőgő húrt használjuk. ,,Adj már, Isten!” ,,Hamar adjál!” ,,Miért nem adtál?”