A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-09-01 / 9. szám
425 Miért foglalkozunk ennyire bonyolult, ennyire vitatott, a szenvedélyeket ennyire felkorbácsoló kérdésekkel? Mint lelkipásztorok szólunk és nem mint po- liktikusok. Nem térhetünk ki felelősségünk alól, hogy a világ és a nemzet előtt álló választási lehetőségek erkölcsi dimenzióira rávilágítsunk. Az atommag korában az erkölcsi veszély nem kisebb a fizikainál. A teremtés kezdete óta mi vagyunk az első nemzedék, amelynek hatalma van az egész teremtett rend veszélyeztetésére. Ekkora veszély láttán nem hallgathatunk. Miért foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel? Egyszerűen azért, mert igyekszünk megfelelni a krisztusi hívásnak, hogy legyünk béketeremtők a mi korunkban és helyzetünkben. Mi a mondanivalónk? Alapjában azt mondjuk, hogy a nukleáris fegyverekre vonatkozó döntések korunk legkiélezettebb erkölcsi kérdései közé tartoznak. Természetesen ezeknek a döntéseknek megvannak a nyilvánvaló katonai és politikai oldalai, ugyanakkor magukban foglalnak alapvető erkölcsi döntéseket is. Egyszerűen kifejezve azt mondjuk, hogy a jó cél (a haza védelme, a szabadság megóvása stb.) nem igazolja az erkölcstelen eszközök alkalmazását (olyan fegyverek használatát, melyek különbségtétel nélkül ölnek,és egész társadalmakat fenyegetnek pusztulással). Attól félünk, hogy egész világunk, és ezen belül nemzetünk is, rossz irányba vette útját. Napról napra több, egyre nagyobb pusztító erővel rendelkező fegyvert gyártanak. Egyre több ország igyekszik nukleáris hatalommá válni. Míg az egyre nagyobb biztonság elérésére törekszünk, valójában egyre kisebb lesz a biztonságunk. A Szentatya szavaival „erkölcsi hátra arc!"-ra van szükség. Az egész világnak elő kell teremtenie az erkölcsi bátorságot és a technikai eszközöket; és nemet mondania a nukleáris összetűzésre; nemet a tömegpusztító fegyvereknek; nemet a fegyverkezési versenynek, mely kirabolja a szegényt és védtelent; és nemet az atomkor erkölcsi veszélyének, mely az állandó félelem vagy a feltétel nélküli megadás igazolhatatlan választása elé állítja az emberiséget. A béketeremtés nem szabadon vállalható kötelezettség. Hitünk követelménye az. Béketeremtésre nem valami pillanat szülte mozgalom hív minket, hanem Urunk, Jézus Krisztus. Béketeremtő tevékenységünk tartalmát és összefüggéseit nem politikai célkitűzések vagy ideológiai programok szabják meg, hanem egyházának tanítása. Végső fokon ez a levél a keresztény hit kifejezése kíván lenni; hitet tesz az Úrba vetett bizalmunkról, hogy éppen a válság perceiben velünk fog maradni. Hitünk jelenlétében és köztünk hatóerejében segít minket, hogy szembe merjünk nézni az atomkor félelmetes feladataival. A hitből merítjük mondanivalónkat, hogy reményt nyújtsunk mindI Roach érsek
