A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

417

Ez a kis nép, két és fél millió nica, végbe vitt valamit, amit előtte még senki más: egy népi felkelés történt, amiben keresztény bázisközösségek lényeges szerepet játszottak, együttdolgozva marxista meggyőződésűekkel, ahol hivő és Krisztust követő papok és szerzetesek magukat marxistának vallják, és ez után a felkelés után, miután lerázták magukról a Somoza család ötvenéves diktatúráját, megpróbálnak egy ideológiai pluralitású új nemzeti társadalmat felépíteni, aminek az első célja a tudatlan nép felemelése, öntudatosítása, nevelése keresztény és szocialista szellemben. Ugyanakkor a nemzeti önállóság féltékeny védelmében, az Egyesült Államok haragját magukra zúdítva, hajlandók a nemzeti szuverenitás érdekében vállalni a gazdasági bojkottot, a külföldről, Hondurasból jövő fegyveres támadást és a nyugati, nagy sajtó rosszindulatú tájékoztatását. Belpolitikájukban együtt akarnak dolgozni a politikai pártokkal és a polgári osztály és a gazdasági élet embereivel, de mindig a nép érdekeit keresve elsősorban, nem pedig a közép- és felsőosztály előnyeit.

Ez a két alapelv: az eddig tanulatlan, elnyomott nép érdekeinek és a nemzeti szuverenitásnak a megvédése rengeteg és igen hatalmas ellenséget szerzett a szandinista újjáépítési folyamat számára, elsősorban az Egyesült Államok kormánya részéről, de éppen úgy azok részéről is, akik egy kizsákmányoló gazdaságitársadalmi rendszerben a saját hasznukat találják meg, nem törődve a tudatlanok tudatlannak maradásával. Sajnos, maga az Egyház is megoszlott ezeken a politikai ellentéteken. Míg a hierarchia többsége és a papság egy része a polgári társadalmat és a kapitalista gazdasági rendszert próbálja megvédeni és visszaállítani, a keresztény bázisközösségek nagy része sok szerzetessel és pappal az új társadalom felépítésén dolgozik teljes erejével és meggyőződéssel. A latin-amerikai forradalmak, mint Mexikóban vagy Kubában, antiklerikalista és egyházellenes szellemben születtek és alkották az új rendszert, míg Nicaraguában a forradalom imák között és az Evangéliumot magyarázva alakult ki és diadalmaskodott. Most pedig Krisztus szellemében próbálják meg folytatni.- Hogyan és miért jött létre ez a megoszlás az Egyházban? Miért nem fedezi fel minden Krisztust követő ember, hogy Krisztus mindig radikálisan az elnyomottak, üldözöttek mellé állt, és hogy nekünk is ezt kell tennünk, ha nem akarunk szégyent hozni Krisztus nevére?- A hivő keresztények között nemcsak Nicaraguában, hanem a világ minden részén vannak eltérő álláspontúak a tudomány, politika, teológia, társadalmi rendszer stb. megítélése terén. A püspökök között is vannak egészen ellentétes vélemények. Az egész Egyház történelme, a II. vatikáni zsinat és keresztényeknek minden más hivatalos összejövetele és hivatalos állásfoglalások társadalmi problémákkal szemben mind azt bizonyítják, hogy nincsen egy egyetlen és megváltoztathatatlan formája a keresztény hitnek a társadalmi problémák megoldására, még a teológiában, mint ahogy a tudományban sem. Mert különböző vélemények alakulnak más környezetekben, más korszakokban, egy nép új, égető problémái kellős közepén.

Az Egyház mindig megoszlott volt és lesz, amíg Egyház lesz a földön. De minél ellentétesebbek a társadalmi kérdések, amik megoldásra várnak, annál ellentétesebbek lesznek a megoldásnak a kísérletei. Ha a keresztények, papok és püs-