A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

406

II. János Pál a kormány és a püspöki kar együttes meghívására ment. Útját „lelkipásztori látogatásnak" szánta. A többéves gyakorlat során kialakult ennek rutinja: Mária-szentélyek és néhány sajátos nagy (ipari, vallási, politikai) központ meglátogatása, boldoggá avatás, nagy események megnyitása vagy lezárása; minden ilyen találkozó központi eleme a szentmise valamely nagytemplomban, sportcsarnokban vagy a szabadban hatalmas tömegek részvételével, homíli- ák, amelyek a keresztény közösség egy-egy sajátos csoportjához vagy a keresztény nép egészéhez szólnak, és általában alapvető kérdéseket boncolnak. Természetesen a lengyel pápa és népe számára valamennyi meglátogatott hely különös

jelentőséggel bír: Czestochowa, Niepokalanow, Krakkó, Varsó, Wroclaw stb. Az ünnepségek a meghatódottság túlcsordulásával zárultak (ezeket a televízió nem közvetítette); a himnuszt azzal a szöveggel énekelték, amely az ország múlt századbeli szétdaraboltsága idején volt ismert: „Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: szabad hazánkat ó add vissza nékünk!" Varsóban és Czpstochowában egymilliónál több ember vett részt a pápai misén, és Varsóban nyolcszázezer áldozó- ra számítottak; Krakkóban a pápa az érseki palota erkélyéről dialogizált a tömeggel: imádkoztak, énekeltek, tréfálkoztak.

A lelkipásztori jelleget az említett szempontok mellett főleg a beszédek (22 homília és egyéb beszéd) hordozták. A katolikus egyház fejének módjában állt, hogy a keresztény hit és élet alapvető témáit kifejtse. Ha vitába szállt volna a történelmi materializmussal, még mindig a lelkipásztori összefüggésben maradt volna; de ilyesmit nem tartott szükségesnek. Azt viszont megtette, hogy beszéljen a mai lengyel életben, a kommunista szóhasználatban is gyakori kifejezésekkel, de azok keresztény tartalma szerint. Leginkább az tűnt fel, hogy többször szólt a közösségvállalásról, szolidaritásról, köznévi (nem pedig a megszűntetett szabad szakszervezetre utaló) értelmében. Néhány egyéb téma, amelyről beszélt: a földműveseknek joguk van a föld birtoklásához; a munkások a szabad társulási jogukat nem valakitől, emberi tekintélytől kapják, hanem velük született természetes joguk; a nemzetben élő igazságéhségre és -szomjra olyan módon kell megfelelni, hogy az egész nemzet megtalálja a kölcsönös bizalmat.

Ilyen témák hallatára felvetődik a kényes kérdés: a lelkipásztori jelleg nem csap-e át politizálásba? — Kétségtelen, az ország vezetői azt szerették volna, hogy a pápa csupán elméleti, elvont előadásokat tartson a keresztény szere-