A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-09-01 / 9. szám

400

ölelni. / Ne félj!” „Megyen már a hajnalcsillag lefelé, / Készülődök én is már hazafelé."

Versei, misztikus mélységgel, melegséggel teli természetversei, remek imakönyve és a konferenciák sokak mindennapi kenyere lettek. Várta az Érkezőt. Nem futhatott már elébe. De aki a Néma Miatyánk hangjait megérti, az tudja, hogy az ifjúság és a fiatalok, a felnőttek pásztora hazaért a Jó Pásztorhoz. A tanár úr annyi volt tanítványának fehér és véres seregében az áldozó pap szép élete és nagy életáldozata után az örök Főpap szívébe, a régi munkatársak és jóbarátok reá váró seregébe, az annyira szeretett magyar szentek közé, az ando- csi és a szegedi Máriához és a soha nem felejtett gödöllői édesanyához.

Dél Keresztje alatt

Már Ausztráliában dolgoztam, amikor megkaptam kedves rendtársa és annyi szép lelki könyv kiadója, Török Jenő atya útján az Őszi fecske című kötetét. A kontinens másik szélén élő rendtársamnak valaki megküldte az Áldás kötetet. Idősebb korában írt verseiből láttuk, mennyire beérett és mennyire egyszerűsödött. Meleg, jó szíve és az Isten képét mindenütt kereső — éppen ezért meg is lelő — ember természetszeretete, fűvel, ökörfarkkóróval, bőgő bocival együttérző sze- retete megható volt.

A nagy protestáns újságíró, Kaas Ivor fia, a bibliás ember, a lu- teránus magyar csoport főgondnoka, a ma már otthon is jól ismert Domahidy András apósa ott élt Perthben. Apját még Prohászka búcsúztatta, a bibliás ember sírjánál én, a katolikus pap és jezsuita beszélhettem. így kívánta a család, és bizonyára ez volt az ő kívánsága is. Egyik családi esten meg is emlékezett róla Pert magyarsága. Az esti megemlékezés keretét, kísérő szövegeit Sík Sándortól vett versek adták. Erről még beszámolhattam Török atyának. Ö pedig hazalátogatóban még el tudta mondani a nagybeteg Sík Sándornak. „Még megértette, hogy mit üzentél. Még tudott kezével inteni, hogy köszönöm."

LEÁNYFALU NAPSUGARA Emlékezés dr. Katona Puszta Sándorra

Nagy Ferenc: Puszta Sándor féléve, március 5-én halt meg. Dedikált verseskönyvei feküsznek előttünk. A Gyümölcsoltó és a Rapszódiák könyve című köteteket 1943. október 31-én adta „Kiss Marikának", 1944 októberében a Pók a tükrön kötetet „a csillagszemű Kiss Marikának”. Négy más kötet után végül 1981-ben a Cinkenyo-