A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
383 Visszagondolsz saját szamaritánusodra, úgy szereted őt, mint saját magadat, és ennek az „elemi önszeretetnek” az erejében tevékeny és hatékony szamaritánussá válsz, telkedből lelkedzett éteteket támasztasz. Nem akarod lekötelezni őket: új életükhöz lényeges a tőled való függetlenségük, hogy ők is szamaritánusként járhassák saját útjukat. A mai jól megszervezett világban is, (c) amikor hivatalos szervek foglalkoznak az emberek mindenfajta elesettségével, szükség van irgalmas szamaritánusokra. Ha egy ilyen segélyszerv munkása vagy, a szamaritánus lelkületével közeledj az emberekhez, ne pedig személyi vonások nélkül, névtelenül, szívtelenül! Ha hivatalos megbízatásod nincs is, számtalanszor találkozol elesett emberekkel, akiknek rád van szükségük: arra, hogy észrevedd és megszánd őket, hogy kockáztatni és áldozatot hozni tudj értük, hogy szamaritánusuk hálából fakadó önzetlensége talpra állítsa és új életre keltse őket. A felebaráti szeretet nagy parancsa (d) nem törli el, nem változtatja meg, nem helyettesíti a fennálló isteni és emberi törvényeket. Sem az emberi természetbe írt törvényt; sem az államok alkotta jogrendszereket. Sem a modern társadalmi struktúrákat, a jól vagy rosszul működő szeretetműveket, sem az emberi életre leselkedő ezernyi jogtiprást és hanyagságból eredő veszélyt. A felebaráti szeretet nem törvény és nem struktúra, hanem életmodell, lelkűiét, dinamizmus; az élő ember a struktúrában, és az élő Isten az emberben. „Felebarátunkat úgy szeretni, mint saját magunkat, (e) többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál.” Óvakodjál tehát attól, hogy meggátoljon a felebaráti szeretetben a pap,a levita vagy a törvénytudó lelkülete: szőrszálhasogatásuk, formalizmusuk, gátlásaik, meghasonlottságuk, szűkkeblűségük, önzésük, könyörtelenségük! Végeredményben Jézusra kell gondolnod, (0
