A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

366

ti a másik. Nekem is van egy hatéves kislányom, hogyan hagyhatnám ilyen körülmények között nyugodtan a lakásban ...?

32 éves nő, gyógypedagógus:

— Feltétlenül kimennék a gyerekhez, felráznám, már csak azért is, mert nem tudni, milyen állapotban van. Lehet, hogy gyógyszert szedett be, vagy ragasztótól, italtól lett rosszul - soha nem lehet tudni . .. Kifaggatnám, előfordulhat, hogy kicsukták a szülei a lakásból, vagy fél valamitől. Ha megbízhatónak látszik, talán befogadnám éjszakára, de semmiképpen sem értesíteném a rendőrséget. Az csak elriasztaná és ellenállásra késztetné a gyereket.

17 éves fiú, lakatos szakmunkástanuló:

— Csöveztem már én is, csak úgy balhéból, nyáron. Ha a gyereket valaki behívná éjszaka a lakásba, be se menne — szerintem. Jót röhögne a hapsin. . .

39 éves nő, műszaki rajzoló:

— A feljelentést undorító dolognak tartom, de védekezni mégis kell valahogyan. Lakatot kell rakni az ilyen ajtókra, és így nem kínálkozik csövezési lehetőség...

41 éves férfi, gépészmérnök:

— Nem tudom, ilyen helyzetben hogyan reagálnék, nem szeretek /73-szituációkba bonyolódni. Egyszer azonban, jóval éjfél után, a Kálvin-téri aluljáróban találkoztam egy kilencéves kisfiúval. A gyerekből nagy nehezen kihúztam, hogy valami iskolai ügy miatt nem mer hazamenni, ezért bujkál az utcán. Rábeszélésre hazakísértem, és legnagyobb megdöbbenésemre a szülei egyáltalában nem voltak izgatottak, még csak dühösek sem. Holott láthatóan a kisfiúnak akár egy pofon is megérte volna, hogy megbizonyosodhasson, aggódtak érte.

32 éves nő, matematikus:

— Valamit feltétlenül csinálnék, nem hiszem, hogy nyugodtan tudnék aludni egy ilyen élmény után. De hogy mit, azt a körülmények határoznák meg. Ha a gyerek kicsi és fizikailag sem erős, behívnám, megetetném, beszélgetnék vele. Ha nagyobb, semmiképpen sem hívnám be a lakásba, értesíteném a rendőrséget, vagy a gondnokot, mindenesetre csinálnék valamit, legalább saját magam számára megnyugtatót. . .