A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-08-01 / 8. szám

353

A középkor során vált a szenttéavatás kizárólagos pápai kiváltsággá. XV. János pápa 993. január 31-én avatta szentté Ulrich augsburgi püspököt, aki a kalandozó magyarok augsburgi vereségénél is szerepelt; ez volt az első pápai szenttéavatás. 1170 körül III. Sándor kimondta, hogy a római egyház tekintélye nélkül senkit sem szabad szentként tisztelni; ez a szabály a XIII. század óta általános és kizárólagos érvényben van.

Szent Erzsébetet IX. Gergely pápa avatta szentté, négy évvel a halála (mindössze 28 évvel születése) után. Mint tudjuk, ő a világszerte legismertebb és leginkább tisztelt magyar szent. Rajta kívül még Szent Istvánnak volt és van ünnepe az egyetemes egyházban. Augusztus 20. volt 1686-ig simplex ünnep; Buda visszafoglalása óta pedig XI. Ince pápa rendelete nyomán egészen a zsinati liturgiareformig szeptember 2. volt semiduplex ünnep. Ma augusztus 16-án ünnepli a világegyház Szent István királyt.

Ez a több évszázados egyetemes megünneplés kiegészítése és megerősítése a Szent László korában végbement kanonizálásnak.

0 0 0

Fejtegetéseink történelmi tanulságait Hóman Bálint szavaival így foglalhatjuk össze: „István királyt és társait voltaképpen maga a nép avatta szentté, mert bennük vélte feltalálni követésre méltó vallásos és nemzeti ideáljait. A felavatást pápai engedéllyel elrendelő országos zsinat csak végrehajtója volt a nemzeti akaratnak, kifejezője a magyar lélekben félszázad alatt végbement nagy átalakulásnak, az új korszak Bizánci stílusú kőkoporsó Székesfehérvárról Szellemének, mely

(talán Szent István koporsója volt) nek Szent István

személyét is elhomáyosító hősévé és eszményévé maga László király, pogány Vászoly szentség hírével övezett unokája lett.”

i