A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

Folytatás a 311. oldalról Május 25-én rosszindulatú influenzát kapott. Lázas, álmatlan éjszaka után délelőtt kissé rendbejött. A koncelebrálásnál észre sem vettem, hogy fáradt. Or­vosa tüdőgyulladástól tartva kórházi kivizsgálásra küldte. Hamarosan visszahoz­ták: semmi aggodalomra nincs ok. A vacsoránál jókedvűen elbeszélgettünk. Utá­na Annamáriával, A Szív gépelőjével,aki több alkalommal levelezésében segítette, címtárát rendezgette. A betegápolók fél tízkor még beszéltek vele, 11-kor azon­ban halva találták. Egészen nyugodt arckifejezéssel halt meg, valószínűleg álmá­ban. A halál közvetlen oka szívelégtelenség volt. Hosszú órákat töltött a kápolnában. Néha önfeledten hangosan imádko­zott; néha koncelebrálás közben, áldozás után is. Egyszerű közvetlenséggel szo­kott beszélni arról, hogy a jó Isten nagyon szereti, hogy milyen nagy boldogság imádkozni, hogy a halálra készen áll. Lapunk legutóbbi másfél évé­ben végignézve a Halottaink rovatot, megdöbbenve fedeztem fel, hogy hi­ányzik egy név. Pedig (talán éppen ezért felejtettük ki?) személyes ismerős volt, és halála széles magyar rétegeket érin­tett. A Szív más szerkesztői és állandó írói jobban ismerték, mint én; de ne­kem adatott meg, hogy utolsó hosszabb kórházi tartózkodása alatt naponta vi­hettem neki az Eucharisztiát. A dél-on- tariói magyar emigráció egyik legna­gyobb tervező, alkotó és jótékonykodó magyarjának, a bácskai származású Ba­kos Györgynek volt csendes, tevékeny, nagyon szerető és nagyon szeretett, mélyen keresztény lelkű élettársa. Éle­tének utolsó szakaszában (talán 15 éven keresztül) sokat betegeskedett, sokat volt kórházban. A kórházi ágyon, sú­lyos operációjából lábadozva, csillogó szemmel emlékezett vissza a dohány­aratás nehéz, szép időszakaira, amikor egész sereg (többnyire újonnan érke­zett) bevándorlónak, időszaki munká­soknak volt a kenyéradója, vendéglá­tója, egy kicsit a mamája is, sokak sze­rencsés kezdésének tevékeny részese. Nehezebb napokon a fizikai szenvedés, a haláltól való félelem és az Isten jósá­gára való ráhagyatkozás belső küszkö­dését bízta rá a szentségi Jézusra. Szü­letésnapjára a kórházi személyzettől kis tortát kapott égő gyertyával; bol­doggá tette, hogy jó emberek a kórlap­ból azt is kiolvassák, mikor esedékes a születésnapi torta. Hosszú betegeske­désében a jó Isten ajándékát látta, az ő személyes hivatását, amelyet Isten jó­ságától kapott. Bakos Teréz 1981. december 18-án halt meg. A Szív Hungarian Catholic Monthly Published by the Hungarian Jesuits Address: P. 0, Box 458, Station A Hamilton, Ont., Canada, L8N 3H8 One year subscription: 12 Dollars Editor: Ferenc Nagy Editorial Advisory Board: Stephen Békési, Raymond Chilla, Attila Miklósházy, Ervin Nemesszeghy, Nicola Orbán, Béla Teleki Sales Editor for Europe: Henrik Matyasovich 0-6000 Frankfurt am Main 70 Oppenheimer Strasse 49 Printed in Canada by the Slovak Jesuits Box 600, Cambridge, Ont., N1 R 5W3 Second Class Mail Registration No 4281

Next

/
Thumbnails
Contents