A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

329

na lenni, eszményül állítanám az Orientierungot. Ez megfelel alcímének („Katin. Blatter für weltanschauliche Information"), és megalkuvás, meghuny ászkodás nélkül keresi a keresztény igazságot.

Persze, nem tudom, A Szívnek mi a célja. Amennyiben fő szempont az öregek és a lelkileg egyre öregebbek kiszolgálása; a „katolicizmus" restaurálása a zsinati felfordulás után; a gödrök lelkesítéssel való eltakarása - akkor maradhat a lap szerkesztésének és cikkeinek stílusa. Ha viszont a jövő kereszténységére nézünk, vagy pláne a jóakaratú kívülállókat vesszük szemügyre, a lap teljesen alkalmatlan. Ezért minősítettem ,rossznak’. A nem kifejezetten klerikális-konzer- vatív gondolkodásúakat kivéve mindenkire elidegenítő, riasztó hatású. Itt sorakoztatnám a lap negatívumait (és csak a negatívumokat, mert a pozitívumokat úgyis elmondják mások). A személyi kultusz (főleg a pápa körül) felhasználása, bőségesen; az idejétmúlta ájtatosságok ápolgatása; a reális (nem verbális) ökume- nizmus és a dialógus csaknem teljes hiánya; sekrestyekatolicizmus ajánlása a laikusoknak; a mindent fehérre mosó apológiák. Bibliai idézetek vannak, biblikus elmélyedés azonban nemigen. Másodlagos (emberi!) hagyomány, keresztény folklór bőven; eredeti, apostoli hagyomány gyéren (ahol igen, ott is többnyire ideologizált-propagandisztikus alkalmazásban). Bangha páter árnyékát érzem a lap fölött (hogy az ő működésének mi az értéke, abba nem akarok belemenni, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „világhódító katolicizmus" tömegei villámgyorsan koptak le a történelmi sorsfordulókor) - ez az út zsákutca.

Nem hiszem, hogy mentség lehet az említett hibákra az egyházi élet eléggé általános hasonló (vissza)fordulata. Egyre inkább távolodunk a zsinattól (hivatalosan is azt mondják: vége a kísérletező időszaknak - noha a zsinat kezdet volt, és a Lelket nem lehet megállítani, sem egyenirányitnai). Pont most lenne szükség egészséges, pozitív, de radikális reformra; akár még „resistere Petro” is (ez az ősegyházban nem volt bűn). Ma sajnos - megint - a szervilizmusig, a saját lelkiismeret megtagadásáig menő engedelmesség az eszmény. Az első fiú, aki buzgón helyeselt apjának (aztán nem csinált semmit). Nagy ünnepélyek, dekorációk, enthuziazmus a csendes hit és a bensőség helyett. És rengeteg anakronizmus.

Elnézést kérek erős szavaimért; ezt hasznosabbnak gondolom az udvarias dicséreteknél. ”

Köszönöm mindkettőjük írását; megszívleljük őket. Szeretettel köszöntőm őket, és minden olvasónkat, aki az egyik vagy a másik véleménynyilvánítással azonosítja magát.

O O o o o

Még a közvéleménykutatás meghirdetése előtt (februárban) írta egy magyarországi teológiatanár, ugyancsak több mint 30 éve személyes jóbarát: hosz- szabb időt töltött kórházban, operálták. „Talán ilyen állapotban fogékonyabb az ember; mindenesetre az eddig befutott számokat ,túllicitálva’ a 11-es szám számomra „szívtől szívhez" szólt. Nem mondhatom, mint a plébános kolléga (1.1982,514), hogy annakidején A Szív terjesztője lettem volna, de él bennem róla valami nagyon kedvesen vonzó élmény. Most meg úgy találom: a számos ma