A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

311

nadában élő orvos öccse szerint a család eredetileg francia területről származott, amely később Németországhoz került. (Nyomja német lakosságú község volt.) 18. életévében lépett a jezsuita rendbe. A papságra készülődve Rómában is töltött pár évet; a Vatikáni Rádióban az ő ajkáról hangzottak el az első magyar szavak a felavatáskor, 1931-ben. Virág Ferenc püspök szentelte pappá 1932. június 19-én, Pécsett. Volt a novíciusmester munkatársa, a tartományfőnök „irodaigazgatója". Szeretett volna a kínai misszióba menni, de egészsége nem ütötte meg a mértéket ilyen nehéz vállalkozáshoz. Kárpótlásul rábízták a missziók magyar- országi hátvédjének vezetését: az anyagi segítés szervezését és a missziós lap szerkesztését. A Jézus Szíve-tisztelet mellett a kínai missziók voltak nagy szívügye élete végéig. (Három nappal a halála előtt felolvastam neki a Páter Ricciről szóló cikket a májusi számból; utána két étkezés alatt nekitüzesedve beszélt a „rítusviták" szomorú történetéről. Egy itt élő nem keresztény kínai egyetemista lányt nagyon kedvelt: eleven megtestesülése volt számára annak, amire több évtizedes missziós lelkesedését és munkáját irányította.) A negyvenes évek második felében házfőnöke a pesti Jézus Szíve-templom melletti rendháznak; ebben a minőségében ő kérte Feszty Masától az Útmenti Boldogasszony híressé vált képének megfestését. A Szív hetilap az ő szerkesztőségének idején kétszázezres példányszámot ért el. A háború utolsó éveiben P. Reisz zsidókat bújtatott, életeket mentett.

Nyugatra kerülve 1949-től 1955-ig a jezsuiták provinciálisa volt, Hamilton főhadiszállással. Alattvalóknak főleg olyan fiatalokat kapott, akiket taníttatni kellett; állandó súlyos anyagi gondok nehezedtek rá. A belga Pierre Charles, a missziók híres teológusa mondta tréfásan, hogy P. Reisz a jezsuiták szabályai közül kettőtugyan- csak hűségesen megtart: diversa loca peragrare (különféle helyeket bejárni) és ostiatim mendicare (ajtóról ajtóra koldulni). A Szív észak-amerikai sorozata kezdettől fogva éveken át az ő szerkesztésében jelent meg. Az ötvenes évek vége felé betegeskedni kezdett. A hatvanas évek elején penicillinkezelés következtében halálveszélybe került. Halálélményében egy jóságos hangot hallott: „Tőlem senkinek sem kell félnie!" Attól kezdve húsz éven át nyugodtan készült a halálra. Akkoriban már New York közelében élt, magyar nővérek lelkészeként. Ezt a munkát hosszú ideig ellátta, közben állandó munkatársa volt A Szívnek. Pár éve került vissza Kanadába. Az utóbbi években sokat szenvedett artritiszától; néha alig tudott járni, lábán nehezen gyógyuló sebek keletkeztek. Kanadában egy ideig segített a lelkipásztorkodásban. Később már csak a szobájában misézett, nagyítóval betűzve a misekönyvet. A végén több mint félévig mással konce- lebrált az öregotthon közösségi miséjén; gyorsan és örömmel hozzászokott ehhez a lehetőséghez.

(P. Reisz fenti fényképe nem egészen egy héttel halála előtt készült.)

A szöveg folytatása a borítólap 3. oldalán.

i