A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
309 Ekkor olyasmi történt, ami sem azelőtt, sem azután nem esett meg a táborban, Valaki hívás nélkül kilépett a sorból, és határozott léptekkel a táborvezető felé tartott. Ez annyira meglepett mindenkit, hogy még az őrök sem lőtték le, pedig az járt az ilyen vakmerő cselekedetért. A vezető a pisztolya után kapott: „Állj/” - rivallt rá. — ,Jdix akarsz tőlem, te lengyel disznó?” „Ez Kolbe atyaf’ - suttogták dermedten társai, A 16670- es számot viselő rab ismét személyiséggé vált. Sapkáját levéve, tiszteletteljesen megállt a táborvezető előtt. Sápadt arccal, de nyugodt, mosolygó szemekkel, szinte suttogva modta németül: „Szeretnék meghalni az egyik ember helyett A vezető dühös arcán csodálkozás látszott. Ilyet elképzelni sem tudott. Csak egy szót mondott: „Miért?” Soha még nem fordult elő, hogy a táborvezető szóbaálljon egy rabbal. Kolbe atya tudta, hogy csak akkor van esélye önfeláldozása elfogadására, ha jó ürügyet szolgáltat ehhez a táborvezetőnek. A nácik íratlan elve volt, hogy a betegeket és a gyengéket el kell pusztítani. Azért ezt válaszolta. „Én öreg ember vagyok, uram, semmire sem jó. Az én életem már senkinek sem hasznos már. ..” „És ki helyett akarsz meghalni?” - kérdezte a vezető. , Ahelyett, akinek felesége és gyermekei vannak” - válaszolta Kolbe atya, és az őrmesterre mutatott. „És ki vagy te?” ,,Egy katolikus pap” — válaszolta Maximilian, tudva, hogy ezzel elég okot ad a vezetőnek kérése teljesítésére. A nácik a zsidók után a papokat gyűlölték legjobban. Őket osztották be a legfárasztóbb munkába, őket verték és alázták meg a legtöbbet. ,ßgy pap!" - nézett rá megvetéssel a vezető. Majd legénye felé fordult: „Elfogadom!” Az kitörölte a jegyzékből az 5659-es számot, és beírta helyetted 6670. Lassú, kínos halál A 11. számú tömb, amely a halálraítéltek számára készült, hat méter magas fallal volt körülvéve. Onnan senki sem menekült meg. Csak holtan hozták ki, mikor a halottégetőbe vitték. Amint Krisztust megfosztották ruháitól keresztre feszítése előtt, úgy a halálraítélteknek is ruhátlanul kellett bevinulniuk a 11. számú tömbbe. A cellák a föld alatt voltak. Amikor az őr bevágta mögöttük az ajtót, gúnyosan megjegyezte: „Úgy fogtok itt elhervadni, mint a tulipánok." A foglyok
