A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
304 Dr. Magyar József A PLÉBÁNOS SZÜLEIRŐL Áprilisi és májusi számunkban (163-165. és 207-209. oldalak) idéztünk az egyik chicagói magyar plébánia volt plébánosának most megjelent könyvéből Kis sorozatunk befejezéseképpen álljon itt a könyv utolsó fejezete - a tisztelet adója minden önfeláldozó papi édesanyának. E könyv nem lenne teljes drága jó szüleim megemlítése nélkül. Édesapám az Újvidék melletti Tiszakálmánfalván született, kisgazda családból. Szülei Magyar József és temerini Bartók Viktória voltak. Betegség vitte el jó apámat 1925-ben Budapesten, amikor én csak 16 éves voltam. Édesanyám, Korláth Mária, a Lajta-menti Bruckban, osztrák határvárosban született. Édesapja pándorfalusi Korláth Ferenc és édesanyja a brucki születésű Tauber Mária voltak, polgári családokból. Középiskolai tanulmányaimat a váci polgári iskolában, a felső- gimnáziumban ugyanott, a váci papnevelő szemináriumban három évet, és négy évet Innsubruckban a jezsuita atyák hittudományi egyetemén végeztem. Diákéveimben hallottam, hogy Milánóban sok magyar él, de magyar papjuk nincsen. Akkor érlelődött meg bennem az óhaj, hogy papi életemet a külföldön élő magyarok lelki gondozására fogom szentelni. Szívesen működtem volna Milánóban. Azonban a II. világháború kitörése Chicagóban talált, és álmaim valóra váltása a Szent István Egyházközség lett. A háború után, amikor már vagy 9 éve éltem Chicagóban, Édesanyám elfogadta meghívásomat, és 62 éves korában elhatározta, hogy felkeresi a fiát és felfedezi Amerikát. A történeti idők szomorú változását mutatta az a tény. hogy Budapestről orosz útlevéllel kellett elindulnia 1947 januáijában. Stritch bíborosnak üdvözlő levelet hozott a váci püspöktől, aki erre külön audiencián fogadta, és áldását adta Édesanyám amerikai tartózkodására. így lett ő az egyházközség Magyar nénije, aki átvette az oltárruhák rendezését és javítását, és ugyanazt a lakásunkban is. Ezt szent kedvteléssel végezte 25 éven keresztül, és a többi oltárdíszítőkkel együtt az oltárokat is gondozta. És amikor ezt már nem tudta végezni, a többiek még mindig őt kérdezték, hogy melyik oltárt melyik ünnepre milyen terítővei kell díszíteni, és hogy melyik teremben, melyik szekrényben található ez vagy amaz. Ezt ő mindig tudta.
