A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
293 ,,Kemény beszéd ez” — mondja sok ember a szeretet nagy parancsára. Csak úgy, mint a szeretet szentségének ígéretét sem akarták elfogadni a kafarnaumi hallgatók. Pedig ,,nem lehetetlenek” az Isten parancsai. Nem, hanem — tökéletesek„ Annak az örök törvénynek az alkalmazásáról van itt szó, melyet nem kőtáblára, de a szívek hústáblájára írt a nagy Törvényhozó. Legyen irgalmas és megbocsátó ellene vétő felebarátja iránt az ember, aki Isten irgalmából él, és naponta újra meg újra rászorul erre az irgalomra. Akinek sokszor sokkal többet engedtek el, mint amit neki el kell engednie az ellene vétőnek„ Nem követel tőle többet a szeretet nagy Tanítója és Mestere, mint amit Ű is megtett a felebarátért. Gyilkosaiért imádkozott. Tudást barátjának mondotta, és Péterre irgalommal tekintett. Pedig Ő a Fiú, a teremtés értelme és célja. ,,Ha én, az Úr és Mester” és Teremtő ,,ezt megtettem értetek!’, mit nem kell nektek egymásért megtennetek! Add nekünk a szemedet, Uram, hogy meglássuk a szenvedőt, és benne Téged! Add nekünk a szívedet, hogy megessen rajta a szívünk! Legyünk a Te fáradhatatlan kezed és lábad — mi, a te híveid —> hogy bennünk járj körbe, és tedd a jót! Akkor majd meg tudunk ismertetni téged a szenvedőkkel. Hiszen ,,erről ismeri meg a világ, hogy tanítványaim vagytok
