A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

30

ges szülők jóravaló gyermekeként álltam a bíró előtt, és ez alkalommal arcom a lehető legszendébb angyalarc volt, mintha Botticelli képéről léptem volna a bírói szék elé.

Ha tavaly Szilveszter estéjén nem megyek el arra a bulira, és nem hagyom, hogy bezsongjak Joe tündérmeséinek hatása alatt, és ha nem néz rám egész reggel négyig az a csáblelenc, Sue, vámpírtól kölcsönzött mosolyával: talán nem lennék itt bezárva négy tavaszra, négy nyárra és a tartozék évszakokra. Honnan tudhatta meg, hogy a plébánia alagsorában az iskolateremként használt odúnak a sikátorra nyílik az egyik ajtaja? Meg azt, hogy ismerem az egész épületet, hiszen ez a terem volt a mi osztály- termünk? Joe aprókat röhintve mondta, hogy némi miseborral lehetne nagyobb ügyek felé serkenteni még nem eléggé tarka eszünket. Ha elő tudnám készíteni a sikátorra nyíló ajtót! Mondjuk a szombati iskola után, amikor mindenki azt hiszi majd, hogy megtérő bűnösként zarándokolok vissza terrortevékenységem tetthelyére. Joe égnek emelte szemét, hogy jó muri lesz, én pedig ne aggódjak becsületem miatt, mert csak két láda misebort emelünk el, és a helyére tesszük annak a józan mérték szerint megállapított árát. Csak irtó jó hecc lesz, és én nagyon is beleiHek az egészbe.

Négyen indultunk neki. A templom udvarán leparkoltunk, mintha a szomszédos kínai mozi utolsó előadására érkeztünk volna. Fél egy volt. A papok aludtak. Mindenki aludt. Szüleim is, és bizonyára nem azt álmodták, hogy iskolakerülő fiuk a magyar templom plébániaépületében a Hitelszövetkezet irodájának az ajtaját feszegeti. Ez is Joe ötlete volt, hogy ki tudja, hátha. Amikor fintorogtam, felém sziszegett, hogy nem kei! betojni, csak tudományos kísérlet az egész.

Két órával később négy láda miseborral és két láda sörrel már a hetedik határban jártunk, és ha nem találjuk nyitva a benzinállomást, a legmegbízhatóbb szesztestvérekké váltunk volna. Környezettanulmányt végeztünk, és Joe háromszor megállapította, hogy könnyű lenne ráijeszteni arra a tatusra. Amint rövidesen kisült, keveset gombolt le róla. Floridába abból ugyan nem mehettünk volna. Amikor már szaladt vissza a kocsinkhoz, az öreg benzingróf kiugrott a kaszni- jából, és vánszorogva induló kocsink egyik kerekét kilőtte. Joe még az ajtót rángatta. Szóval minden úgy ment, ahogy egy rossz krimiben szokott menni. A rendőrök a kocsiban, az ülés alatt még két töltött revolvert találtak. Az egyik az én ülésem alatt volt. Hiába magyarázta a bírónak az ügyvédem, hogy gyerek vagyok, és játéknak gondoltam az egészet. Áruházi lebukásom előkerült, és a bírót apám elszánt ta-