A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
27 Szeretet a gyakorlatban „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik.” (1 Kor 13,4-8) Magad maradsz maholnap, oly magad, s úgy hullnak el mellőled a barátok, hogy az élőknél közelebb találod magadhoz néha már a holtakat, kik némán őrzik lent a holt nyarak közös reményét, míg te zord magányod rideg telében meddőn múlni látod a napokat, havakat, holdakat: — rabságod őre lassankint belátod, hogy magad helyett az egész világot kell szeretned, s csak úgy leszel szabad, ha egy helyett milliók rabja vagy, s elveszve bennük önkéntes halálod áldozata lesz a föltámadásod. (Rónay György: Hat vers a Korintusiakhoz, 2) Istenem! Szeretlek, anélkül, hogy tudnám, ki vagy. Szeretlek: nem szólongat téged az az ember, aki nem szeret. Istenem, szeretlek. Nem igen tudom, mit mondok ezzel, azt sem igen tudom, mit élek meg. De amit megélek, azt kimondom, és ez nem más, mint: Szeretlek Téged. Istenem szeretlek. Igaz, hogy nem tudok szeretni. De szegény szeretetemmel is akarlak szeretni.
