A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
22 ximiliánt, az így szólt hozzá: „Doktor úr, és azt hiszem, van itt egy orvosság, ami műtét nélkül is tud rajtam segíteni, Kipróbálná?” Amint az orvos kezébe vette a lourdes-i vizet tartalmazó üveget, nem kért több magyarázatot, mert jó katolikus volt. Azonnal vizes kötést készített vele a sebre, bár kételkedett abban, hogy a műtétet elkerülhetik. „Rendben van, holnapig elhalaszthatunk mindent?’ — mondotta, amikor elhagyta a szobát. Másnap kénytelen volt elismerni, hogy semmi szükség sincs a műtétre. További rövid kezelés után az ujj tökéletesen meggyógyult. A Szüzanyán kívül volt még egy nagy pártfogója Maximiliánnak. Később Írásaiban említette, hogy ebben az időben szerződést kötött Kis Terézzel, hogy imádkozni fog szentté avatásáért, ha viszonzásul a jövőben ő is támogatni fogja minden vállalkozásában. A Szeplőtelen Szűz Hadserege Római tartózkodása alatt érlelődött meg Maximiliánnak egy terve, amelynek világraszóló jelentősége volt: az, hogy hadsereget toborozzon a Szeplőtelen Szűzanyának. Elöljárói parancsának engedelmeskedve 1935-ben szerényen maga Maxi- milián számol be erről. Már ifjúkorában, amikor az érettségire készült, egy mise közben Maximi- lián felajánlotta magát a Szent Szűznek, hogy katonája lesz. Fogadalmat is tett erre, amit a noviciátus megkezdése előtt elöljárója átváltoztatott az Oltalmad alá futunk kezdetű ima naponkénti elmondására. Ebben hűségesen ki is tartott egész életén keresztül. Kezdetben nem tudta még, milyen módon fogja szolgálni a Szűzanyát, és eleinte igazi katonáskodásra gondolt. Mindig nagy bizalommal hívta azonban segítségül azokat a szenteket, akik a Szűzanyát bensőségesen tisztelték. A rájuk való emlékezés minden bizonnyal felelevenítette benne gyermekkori élményét, amikor neki is megjelent a Szűzanya, és felajánlotta a két koronát. Rómában egyszer látta, hogy a szabadkőművesek mily hevesen támadják a Szentatyát, lengetve fekete zászlajukat, amelyen Lucifer lábbal taposta Szent Mihály főangyalt, s kiáltozva a Vatikán előtt: „A Sátánnak kell uralkodnia a Vatikánban!" Ekkor megérlelődött benne az elhatározás, hogy társulatot alapit, amely küzdeni fog a szabadkőművesek és egyéb sátáni hatalmak ellen. Ebben az időben lettek először nyilvánvalóvá tüdőbajának jelei. Vért köpött, keze jéghideg volt, gyakran heves fejfájások gyötörték. Minderről azonban csak rektora és egy társa tudott, aki Maximilián arcizmainak megrándulásából következtetett szenvedésére. Egykori szentéletű tanárának példájára azonban ő is hűségesen megtartotta a szabályokat betegsége ellenére, és mosolyával leplezte gyötrelmeit. Örömmel gondolt arra, hogy nemsokára meghal. Az orvosi kezelés nem segített rajta. Lábadozása alatt vetette fel ötletét két társának, Biasi Jeromosnak és Pál József atyának, akit előtte egy évvel szenteltek. Később még három társát beavatta ebbe. Rajtuk kívül csak rektora tudott a tervről, aki szívesen adta hozzá beleegyezését.
