A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

208

AZ ÓKOR (1930-1933)

1930-ig tartott a várakozás, de a jó szívek törekvése csak nem vezetett sikerhez. Pedig hívtak ők papot minden irányból. Végre 1930- ban megjelent közöttük egy Gross Ferenc nevű katolikus pap, akinek keleten elég jó hírneve volt, de az egyházi feljebbvalóktól megfelelő ajánlólevelei nem voltak.

Magyar és német származású hívek számára alakította meg az egyházközséget 1930-ban. Csak hallomásból értesültünk későbben, hogy a magyar és német tanácstagok között állandó villongások voltak, az egyházi hatóságtól független lelkipásztor nem tudott a pénzzel bánni, folyton anyagi bukás fenyegette őket, az istentiszteletet nekik idegen kulturális központban tartották, ahová a magyarok nem szívesen mentek el, elidegenedtek a lelkipásztoruktól, aki végülis 1933- ban eltávozott Chicagóból.

Utódja Ft. Nagy I. József, szintén megfelelő egyházi ajánlólevél nélkül működött. Kb. hat hónapig próbálta vezetni az egyházközség ügyeit, most már csak mint magyar lelkipásztor, mert nem tudott németül. (Mindezekről csak későbben, és csak hallomás útján értesültünk.) Az egyházközség eme szomorú ókorából semmiféle írott emlék nem maradt ránk.

AZ EGYHÁZKÖZSÉG KÖZÉPKORA (1934-1937)

Középkornak a mi esetünkben azt a korszakot nevezhetjük, melyből már egyes írott emlékek vagy emléktárgyak maradtak ránk. Pl. egy kombinált anyakönyv (1934. március 19-i kezdő dátummal), melyben a templomi keresztelőket, bérmálást, házasságkötéseket és temetéseket jegyezték fel az utókor számára; vagy valami bútordarab, pl. a már említett halálos ágy, egy elnyűtt íróasztal vagy életveszélyes irodai forgószék (melyről egy magyar paptestvérünk le is esett a padlóra, pedig figyelmeztettük, hogy vigyázzon) stb, stb, melyek még utána több mint 35 évig jó szolgálatot tettek nekem az új helyen.

A déli magyar templom plébánosa ekkor Ft. Horváth Ernő volt, a chicagói egyházmegye megbecsült neveltje, kinek nagy érdeme volt az elszakadt egyházközség visszafogadásában.

Az isteni Gondviselés jósága folytán Ft. Kasztovszky Imre, Vác egyházmegyei pap érkezett ekkor Chicagóba, akit Ft. Horváth Ernő örömmel mutatott be az érseki irodában. Mivel az írásai rendben voltak, kedvesen fogadták, és megbízást kapott a város északi oldalán élő magyarság lelki vezetésére.