A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

205 és kutatási munka eredményeit foglalja össze. Ebből megtanulhatják az alapokat, de ugyanakkor a magasabb szintű tartalom felkészíti őket a kutatásra is. — Megkérnénk Edit nővért, ismertesse könyvét - legalábbis vázlatosan - hallgatóinknak. Hiszen minden bizonnyal az egyetlen magyar művészettörténész, aki Indiában ilyen alapvető fontosságú művet jelentetett meg. — Az 532 oldalas könyv 286 oldalt szentel India művészetének: építészet, szobrászat és festészet. Jó 200 lap pedig Európa művésziéről ad áttekintést. 472 rajz illusztrálja a szöveget, 64 oldalon térképek és fényképek segítik a szöveg el­mélyítését. A könyvet a szakkifejezések magyarázata és bőséges Irodalom egészí­ti ki — Mikor jelent meg ez a díszes és gazdag tartalmú könyv? — 1982. március 19-én. Azért említem ilyen pontosan a dátumot, mivel ugyanazon a napon ünnepeltem 50 éves szerzetesi jubileumomat. Ezt a nevezetes évfordulót egészen indiai módra akartam megünnepelni — Hallhatnánk valamit erről az „indiai stílusú” ünnepségről? — A nevezetes nap előtt kéthetes lelkigyakorlatot tartottunk. Erre egy In­diában élő jezsuita misszionáriust hívtunk meg, aki Gujaratban, a vadonban él, Swami Subhananda néven. — A régi hithirdetők, sajnos, nem mindig vették figye­lembe egy-egy ország kulturális adottságait. Az indiai hagyomány szerint az a szent ember, aki mindenről lemond, az étkezésben szigorúan vegetáriánus, se húst, se halat, se tojást nem eszik, ruházata mindössze két magára csavart szövet­darabból áll. Haja és szakálla hosszú. Indiai szokás szerint kint, a vadonban, egy kunyhó rejtekében, a legnagyobb szegénységben imádkozik, szemlélődésben tölti napjait. Tápláléka abból áll, amit a nép hoz neki, egy kis tej, esetleg a vadon gyü­mölcsei. — A lelkigyakorlat alatt a Swami bemutatta, hogyan lehet a szentmi­sét indiai stílusú kis szertatásokkal és díszítő elemekkel az indiaiak számára elfo­gadhatóvá tenni — Hogyan folyik le egy ilyen „indiai stílusú” szentmise? — A Stella Maris kollégium modem templomát hegyi liliomok díszítették. A templom kövezetét rizsporos vízzel kirajzolt gyönyörű minták díszítették. Eze­ket kólámnak hívják. Bevonuláskor mindenki valami ajándékot vitt az oltárhoz: kókuszdiót rizsbe ágyazva, gyümölcsöt, zöldséget, égő gyertyákat stb. Ez után gyújtották meg a hagyományos olajlámpát, a dipamot. A szertartáson több in­diai ének is felhangzott. Homiliájában a Swami főleg hindu és mohamedán hall­gatóihoz szólt. Szavai nagy megértésre találtak. Felajánláskor megújítottam szer­zetesi fogadalmaimat. Átváltoztatás után három nővértársam az ún. „aratf szertartást végezte el.-Mit jelent ez? — Az oltár elé térdeltek, kezükben virágokkal díszített réztálcát tartva, amelyen kámfor és tömjén égett. Magasra emelve így dicsőítették az Urat. — A kápolnából kijövet újabb szertartás következett. Először egy hatalmas, illatozó virágfüzért akasztottak a nyakamba. Ezt követően az egész ünnepi vendégsereg előtt hivatalosan bemutatták új könyvemet. A Stella Maris kollégium igazgatója átadta a művet a miniszteri kiküldöttnek.

Next

/
Thumbnails
Contents