A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
205 és kutatási munka eredményeit foglalja össze. Ebből megtanulhatják az alapokat, de ugyanakkor a magasabb szintű tartalom felkészíti őket a kutatásra is. — Megkérnénk Edit nővért, ismertesse könyvét - legalábbis vázlatosan - hallgatóinknak. Hiszen minden bizonnyal az egyetlen magyar művészettörténész, aki Indiában ilyen alapvető fontosságú művet jelentetett meg. — Az 532 oldalas könyv 286 oldalt szentel India művészetének: építészet, szobrászat és festészet. Jó 200 lap pedig Európa művésziéről ad áttekintést. 472 rajz illusztrálja a szöveget, 64 oldalon térképek és fényképek segítik a szöveg elmélyítését. A könyvet a szakkifejezések magyarázata és bőséges Irodalom egészíti ki — Mikor jelent meg ez a díszes és gazdag tartalmú könyv? — 1982. március 19-én. Azért említem ilyen pontosan a dátumot, mivel ugyanazon a napon ünnepeltem 50 éves szerzetesi jubileumomat. Ezt a nevezetes évfordulót egészen indiai módra akartam megünnepelni — Hallhatnánk valamit erről az „indiai stílusú” ünnepségről? — A nevezetes nap előtt kéthetes lelkigyakorlatot tartottunk. Erre egy Indiában élő jezsuita misszionáriust hívtunk meg, aki Gujaratban, a vadonban él, Swami Subhananda néven. — A régi hithirdetők, sajnos, nem mindig vették figyelembe egy-egy ország kulturális adottságait. Az indiai hagyomány szerint az a szent ember, aki mindenről lemond, az étkezésben szigorúan vegetáriánus, se húst, se halat, se tojást nem eszik, ruházata mindössze két magára csavart szövetdarabból áll. Haja és szakálla hosszú. Indiai szokás szerint kint, a vadonban, egy kunyhó rejtekében, a legnagyobb szegénységben imádkozik, szemlélődésben tölti napjait. Tápláléka abból áll, amit a nép hoz neki, egy kis tej, esetleg a vadon gyümölcsei. — A lelkigyakorlat alatt a Swami bemutatta, hogyan lehet a szentmisét indiai stílusú kis szertatásokkal és díszítő elemekkel az indiaiak számára elfogadhatóvá tenni — Hogyan folyik le egy ilyen „indiai stílusú” szentmise? — A Stella Maris kollégium modem templomát hegyi liliomok díszítették. A templom kövezetét rizsporos vízzel kirajzolt gyönyörű minták díszítették. Ezeket kólámnak hívják. Bevonuláskor mindenki valami ajándékot vitt az oltárhoz: kókuszdiót rizsbe ágyazva, gyümölcsöt, zöldséget, égő gyertyákat stb. Ez után gyújtották meg a hagyományos olajlámpát, a dipamot. A szertartáson több indiai ének is felhangzott. Homiliájában a Swami főleg hindu és mohamedán hallgatóihoz szólt. Szavai nagy megértésre találtak. Felajánláskor megújítottam szerzetesi fogadalmaimat. Átváltoztatás után három nővértársam az ún. „aratf szertartást végezte el.-Mit jelent ez? — Az oltár elé térdeltek, kezükben virágokkal díszített réztálcát tartva, amelyen kámfor és tömjén égett. Magasra emelve így dicsőítették az Urat. — A kápolnából kijövet újabb szertartás következett. Először egy hatalmas, illatozó virágfüzért akasztottak a nyakamba. Ezt követően az egész ünnepi vendégsereg előtt hivatalosan bemutatták új könyvemet. A Stella Maris kollégium igazgatója átadta a művet a miniszteri kiküldöttnek.
