A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

200

Május 22 - PÜNKÖSDVASÁRNAP

FÉNY ÉS TŰZ

Olvasmányok: ApCsel 2,1-11: „Beteltek Szentlélekkel, és szólni kezdtek.” lKor 12,3-7.12-13:„Egy Lélekben egy Testté.”

Jn 20,19-23: „ Vegyétek a Szentleiket!"

Új pünkösdről beszélnek sokszor ma is az Egyház életében. Nemcsak azért, mert a II. vatikáni zsinat tényleg megújulást akart hozni az Egyház és a világ életébe. De olyan értelemben is, hogy szinte a Szentlélek százada lett a XX. század.

Mindig is így volt az Egyház életében: mikor egy igazság, egy alapvető tan nem kapta meg a hívek életében, és sokszor a tanítási rendszerben sem, az őt megillető helyet és szerepet, a következő korban fokozott módon kihangsúlyozták. Sokszor el is túlozták. Pl. a reformáció előtt a Szentírás ismerete igen hiányos volt (hiszen a könyv- nyomtatás még igen új találmány volt); utána jött az írás túlhangsúlyozott szerepe. A Szentlélek is sok hivő életében az ,,ismeretlen Isten” volt, mintha nem is hallották volna, hogy van Szentlélek. Innen sokszor a nem az igazság mértéke szerinti „Szentlélek-kultusz”. (Vö. ApCsel 17,24-31; 19,1-7.)

Az Ur Jézus megváltó munkája továbbvitelét a Lélektől várta, és a Lélek erősítő, vigasztaló jelenlétét ígérte Egyházának, apostolainak és híveinek.

A pünkösdi csoda elbeszélése világosan kihangsúlyozza ennek a megváltó munkának alapvonásait. Az üdvösség jóhíre bocsánatot ígér a bűnösöknek. És íme, 3000 ember megkeresztelkedik, Péter bűnbánatra intő szavára. A kicsinyek és a szegények közül való egyszerű halászemberek kezdenek ékesszólóan beszélni, mintha képzett írástudók lennének. A jóhírt szinte egyszerre meghallja - képviselőiben — az egész ismert világ. Hiszen „minden népből” ott vannak a zarándokok. Már nemcsak csírában és magszerűen, hanem láthatólag ott