A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
187 Előfordulhat az, hogy a féltékeny hitves szexualitása nem teljesen egészséges. Élettársát nem tekinti önálló személynek, úgy kezeli, mint valami tárgyat. Ezért az érzelmi melegség és a boldoggá tevés igénye helyett a birtoklási vágy uralkodik benne. „Az én hitvesem, ne nézzen rá senki, ne beszéljen senkivel!” — gondolja betegesen az ilyen személy. Úgy tesz, mint a zsugori, aki pénzesládáját dupla lánccal lakatolja le. Az is lehet, hogy a környezet hatása ébreszti fel valakiben „az alvó oroszlánt”. Talán egy édesanya állandó aggódása: „Nyisd ki a szemed, jól vigyázz, nagyon szemrevaló!'' Valamelyik régi jóbarát ijesztgetése is hathat: „Vigyázz! Ne hagyd magad! Engem is megcsalt a hitvesem. Mind ilyenek ezek!" — Az elszabadult vad azután széttépi lelkünk nyugalmát, sőt személyiségünk egyensúlyát is felbillentheti. Az is gyakori jelenség, hogy a féltékeny hitves saját bűneit vetíti élettársára. Előző vagy jelen életének kicsapongásai lidércnyomásként kísértik: biztosan ő sem hűséges, bizonnyal ő is megcsal engem! 3. Orvosoljuk, amíg gyógyítható! Amikor észreveszem, hogy hitvesem féltékeny rám, nagyon ajánlatos, hogy ezt azonnal beszéljem meg vele. Ha idejében észrevettük és megtárgyaltuk a dolgot, megakadályozhatom hitvesem személyiségének további torzulását. Beszélgetésünk során keressük a féltékenység gyökerét, hogy mindenestől kitéphessük. Mi az, ami őt megzavarta, és milyen viselkedés nyugtatná meg? Közöljem élettársammal mindazt az elkeseredést, amit bennem kivált az ő féltékenysége. Kérjem őt határozottan, hogy küzdjön értelmetlen indulata ellen. Mondja meg azt is, szerinte mivel segíthetnék vergődésén. Ha hitvesem féltékenykedésére haraggal vagy sértődöttséggel válaszolnék, a „majd én megmutatom neki” elv alapján, ezzel csak jobban elbizonytalanítanám őt. Sokkal helyesebb, ha úgy tekintek rá, mint olyan betegre, akit gondozni és ápolni kell.
