A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
184 gyelem akkor terelődött rájuk, amikor felesége baleset áldozata lett. Egyik lovuk az istállóban agyonrúgta. Valamitől megbokrosodhatott a ló, kirúgott, s Veront, aki éppen megfejte a tehenet a másik oldalon, és a ló megett rendezgette a tejesköcsögöket, a ló patkós patája halántékon találta. A furcsa baleset miatt nagy részvét áradt minden irányból Kocsik gazda felé. * * * Múltak az évek. Kocsik János élete megváltozott. Jóképű kisgazda volt. Sok-sok házasságra vágyó asszonynép epekedve sandított feléje. De nem nősült meg újra. Egyedül élt portáján, művelte földjét, gondozta jószágait, vezette saját háztartását. Továbbra sem avatkozott a községi politikába. Sok jót tett másokkal. Lassanként elkezdték emlegetni új ragadványnevén: a Szent. Vagy a Szent Kocsik. A nevet tőszomszédja akasztotta rá. Oka ennek az volt, hogy mindennap ott volt a templomban. Kéregető üres kézzel nem távozott a portájáról. Felesége sírját minden héten felkereste, szüntelenül rendben tartván azt. Sohasem hallotta senki káromkodni, szitkozódni. Soha senkit meg nem bántott, és sok más figyelemreméltó jótulajdonsága is volt. Nem csoda hát, ha a szomszéd elnevezte Szentnek, és a név megragadt. A papja is nagyon becsülte, bár minden abbéli igyekezete, hogy az egyházközségi tanácsba becsalogassa, kudarcot vallott. * * * Bár Szent lett a ragadványneve, s tudták azt is, hogy hivő, becsületes polgára a falunak, azért a kétség is ott lebegett a feje felett. Beszélték mások, hogy az mégiscsak lehetetlenség, hogy egy fiatalos, jóvágású és elég jómódú gazda ,.szent” lehessen. Hiszen mindenkinek van hibája, gyarlósága, és a szentek a mennyben vannak, nem pedig a földön. így hát akadtak emberek Lőcsfalván is, akik lesni kezdték Kacsik János házatáját, néha még éjszaka is. Figyelték életmódját, jártát-keltét, hátha rajtakaphatnák valami hitványságon, és letéphetnék fejéről a ,.szent” koszorút. Lassan egész kis kör alakult, akik azon mesterkedtek, hogy rajtakapják valamin, sőt olyan tervek is felmerültek, hogy kísértésbe kéne hozni a Szentet, s akkor majd kiderül, hogy tényleg olyan ,.szent”-e, mint sokan vélik. így szegény Kacsik János élete nem volt olyan nyugodt, mint képzelhetnénk. Lassan maga is észrevette, hogy lesik, figyelik házatáját: kik jönnek-mennek, mikor mit is csinál. Sokszor, főleg esti időben, mindenféle ürüggyel bezörgettek, hogy talán rajtakapják valakivel, főleg valami fehéméppel. Sőt az is megtörtént, hogy huncut, kapatos asszonynépek próbálták megejteni a Szentet. * * *
