A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

182

De az evolucionista elfogadja, hogy az ember többszázezer éve megjelent a földön. A legkorábbi emberek nagyon primitívek voltak, sokkal kisebb agykapacitással rendelkeztek, mint a modem ember. Külsőleg is jobban hasonlítottak a majmokra. Kultúrájuk és technológiai eredményeik igen kezdetlegesek voltak, és feltételezhetően a természetről alkotott tudásuk, filozófiai és teológiai ismeretük is kisebb volt, mint a mai emberé. Az ember „paradicsomi állapota”, magában foglalva az érzékiségtől (concupiscentia), a szenvedéstől és a haláltól való mentességet, nem olyan állapot, amelyet többé már nem élvez, hanem olyan, amely még nem létezik. Ezt a paradicsomi állapotot Isten kinyilatkoztatásából ismeri mint az Ö eredeti tervét a jövőre vonatkozóan. Jól mondja Hulsbosch, hogy az evolúciós gondolatkeretben Isten teremtő tevékenységét nem a kezdethez, hanem a véghez kell viszonyítanunk: „Isten a világot és az embert Krisztusban teremti. Számunkra, akik a jelenben élünk, Isten teremtése beteljesül a kozmikus fejlődés folyamán.” (A. Hulsbosch, God’s Creation, Sheed & Ward, London, 1965, p.30)

Arra a nyilvánvaló ellenvetésre, hogy az ember nem veszítheti el a paradicsomi állapotot, ha még az nem létezik, azt lehet válaszolni, hogy Isten akaratát visszautasítva az ember megakadályozza saját beteljesülését. A bűn által integritásának hiánya bűnös állapotának következményévé válik.

Ádám bűne konkrét, szimbolikus formában jelenti minden ember bűnét. Két szempontból lehet e bűnre nézni: eredetében és következményeiben. Eredetében e bűn egy személyes bűncselekmény, mely személyes felelősséggel és bűntudattal jár. Következménye, hogy bűnös helyzetet hoz magával, az Istentől elszakadt, az Ő akaratával ellenkező állapotot, mely sokszor újabb személyes bűnt szül. Az ember, amikor megszületik, már olyan helyzetbe születik, ahol a bűn és gonoszság szomorú valóság számára, még mielőtt szabad akaratát használhatta volna. Bűnös állapotot „örököl” egyszerűen azáltal, hogy az emberi nem tagja lesz. Szociális jellegénél fogva az ember részesedik embertársainak bűnében, melynek hatása alól nem tudja magát kivonni. Ezért Istennek a kegyelme számára Krisztusban nemcsak egy különös, szabad ajándék, hanem szabadító erő, megváltás is.

A nem evolucionista keresztény viszont tarthatja a középkori teológiai magyarázatot ősszüleinkről, amely szerint Ádám az emberi nem ideális prototípusa volt; tökéletes szépséggel, egészséggel, testi, szellemi és lelki teljességgel megáldva. Isten kijelentette neki a tudomány, filozófia és teológia minden fontos igazságát, mely számára hasznos ebben a földi életben. Aquinói Szent Tamás szerint Ádám- nak minden ismerete megvolt, melyre az ember természetes módon