A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
181 nem tagja) kifejezést kell használnia. Mindezek a tények azt sugallják, hogy a bibliai szöveg elsősorban minden emberre érvényes kinyilatkoztatást akar itt közölni: a jó Isten különös gonddal teremtette az embert, férfivá és nővé teremtette (a férfi és nő egyenjogú emberségében), és a férfi és nő közötti személyes kapcsolat által az ember különös módon hasonlít az Istenhez. A nem evolucionista keresztények is legtöbbször elfogadják, hogy Ádám és Éva teremtésénél a Biblia különös irodalmi formában íródott. Ezért nem kell például Évának teremtését Ádám oldalbordájából szó szerint érteni, sőt azt sem, hogy Isten először agyagból megformálta Ádámot, és orrlyukaiba belefújta „az élet leheletét” (Tér 2,7), Az ember teremtése (Michelangelo, Szixtuszi kápolna, Vatikán) de mégis a szó szerinti értelmezéshez közelebb állnak. Úgy gondolják, hogy a szöveg elsősorban két emberi személyről, Ádámról és Éváról szól, akikből természetes nemzés folytán minden ember származott. Az elbeszélés tehát csak közvetve szól minden emberről. Miben egyezik meg, és miben különbözik egy keresztény evolucionista és nem evolucionista felfogása az eredeti bűnről? Mindkettő vallja, hogy az eredeti bűn ténye kinyilatkoztatott igazság számukra. i
