A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

181 nem tagja) kifejezést kell használnia. Mindezek a tények azt sugall­ják, hogy a bibliai szöveg elsősorban minden emberre érvényes kinyi­latkoztatást akar itt közölni: a jó Isten különös gonddal teremtette az embert, férfivá és nővé teremtette (a férfi és nő egyenjogú emberségé­ben), és a férfi és nő közötti személyes kapcsolat által az ember külö­nös módon hasonlít az Istenhez. A nem evolucionista keresztények is legtöbbször elfogadják, hogy Ádám és Éva teremtésénél a Biblia különös irodalmi formában íródott. Ezért nem kell például Évának teremtését Ádám oldalbordá­jából szó szerint érteni, sőt azt sem, hogy Isten először agyagból meg­formálta Ádámot, és orrlyukaiba belefújta „az élet leheletét” (Tér 2,7), Az ember teremtése (Michelangelo, Szixtuszi kápolna, Vatikán) de mégis a szó szerinti értelmezéshez közelebb állnak. Úgy gondolják, hogy a szöveg elsősorban két emberi személyről, Ádámról és Éváról szól, akikből természetes nemzés folytán minden ember származott. Az elbeszélés tehát csak közvetve szól minden emberről. Miben egyezik meg, és miben különbözik egy keresztény evo­lucionista és nem evolucionista felfogása az eredeti bűnről? Mindkettő vallja, hogy az eredeti bűn ténye kinyilatkoztatott igazság számukra. i

Next

/
Thumbnails
Contents