A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
18 emlékezéseiben leírta ezeknek az éveknek az élményeit, megjegyzi: „Úgy átadtuk magunkat Szent Tamásnak, mint egy igazi barátnak: rokonszenwel, csodálattal, elismeréssel. És bizonyos, hogy nem is lehet megismerni anélkül, hogy ne szeresse az ember..Jacques tulajdonképpen Raissa ösztönzésére kezdi el a Summa Theologiae olvasását, amely felszabadulást és fényt hoz értelmének. Raissa a Nagy barátságokban leírja azt az írókból, művészekből és filozófusokból álló kört, amely Meudonban a Maritain házaspár otthonában a párizsi értelmiség színe-javát tömörítette. Megemlítjük a baráti kör tagjai közül Emmanuel Mounier-t, a katolikus perszona- lista filozófust, az Esprit című folyóirat alapítóját, akit éppen a folyóirat alapításának terve hozott össze a meudoni körrel és Maritain- nal. Mounier éppen Maritaintól kapta az első indítást a „perszonalis- ta” és közösségi filozófia kidolgozásához. A körhöz tartozott még Yves Congar, akkor az Institut Catholique hallgatója, a későbbi neves domonkos teológus, aki a Garonne-i paraszt megjelenése után szembeszállt mesterével. A meudoni kör 1923-tól Szent Tamást olvassa, filozófiai problémákat vitat meg, később lelkigyakorlatokat is szervez — 1937-ben már 250—300 résztvevővel. Maritain maga már 1913-tól előadásokat tart Bergsonról, majd a következő évben a modern filozófia történetéről tart előadásokat az Institut Catholique-on. Később a torontói egyetem középkori filozófiai intézetében és a Columbia Universityn lesz előadó. Főleg Szent Tamás filozófiáját magyarázza, alkalmazza a társadalmi és politikai életre meg a művészetre. Több művében foglalkozott a tomista ismeretelmélettel (pl. Distinguer pour unir, avagy a Tudás fokozatai). Egyik fő műve, az 1956-ban megjelent Humanisme intégral, a Teljes humanizmus a keresztény emberszemlélet alapjait vetette meg, és újrafogalmazta — Aquinói Szent Tamás szellemében, de a modern eszmeáramlatokra figyelve — azt a humanizmust, amely VI. Pálon keresztül egészen II. János Pálig a jelenkori egyházi megnyilatkozásokban, az emberi személyről és a társadalomról szóló katolikus tanításban is visszhangra lelt. Maritain — miként a másik nagy újtomista filozófus és középkor-szakértő, Etienne Gilson — Bergson eszmevilágának „rácsán” keresztül olvasta újra és értelmezte Szent Tamást. Véleményünk szerint Maritain nem is annyira ismerételméleti és metafizikai műveivel, hanem éppen az említett Humanisme intégral, Teljes humanizmus című munkájával, és még inkább a művészetről és a költészetről szóló műveivel alkotott legmaradandóbbat. Már 1920-ban Művészet és skolasztika című könyvében, Rouault festészetére gondolva, Arisztotelész és Szent Tamás alapján elem
