A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
173 J. GUEHENNO író, francia akadémikus: Jézus tudott és ismert, ahogy tudni és ismerni lehet, amikor nem a dicsőséget, hanem az igazságot keressük, az igazságot másokban és önmagunkban. Tudta azt, ami meghalad minden könyvet, másképpen tudott és ismert, mint a tudósok, úgy, ahogy a legegyszerűbbek. Tudta azt, amit a szív tud. Ismerte az embert, és tudta, mi történik az emberek között, ismerte az igazság vágyát, tudta, mit jelent mindegyiküknek a szeretet legkisebb jele is. Szívünk lángol, míg szavait hallgatjuk: „Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek... Új parancsot adok: szeressétek egymást... Senkinek sincs nagyobb szeretete azénál, aki életét adja barátaiért...” Kétségtelenül Ö mindenkinél jobban tudta, mit tehet a szeretet az emberek öröméért, és mit jelent az a vágyunk, hogy szeressünk és szeressenek bennünket... Teljes erőmből hiszek ennek a szeretetnek erejében... WERNHER VON BRAUN, a NASA (észak-amerikai atomkutató központ) helyettes igazgatója: Az ember sohasem volt olyan közel ahhoz, hogy feleletet találjon Püátus kérdésére: „Mi az igazság?”, mint a tudomány útján. Én személy szerint hiszek az igazság végső győzelmében. Hiszem, hogy abban a mértékben, ahogyan mindig jobban hatalmunkba kerítjük a természetet, nemcsak hogy általánosan elfogadott tudományos fölfedezésekre fogunk bukkanni, hanem ugyanakkor az emberi magatartás általánosan elfogadott szabályaira és mintáira is. A XIX. század materialistái és örököseik, a XX. századi marxisták azt mondják nekünk: a teremtés növekvő tudományos megismerése lehetővé teszi, hogy mellőzzük a Teremtőbe vetett hitet. De mindezidáig minden új felelet új kérdéseket vetett fel. Minél jobban megértjük az atomszerkezet bonyolultságát, az élet természetét vagy a naprendszerek mozgását, annál több okot találunk, hogy bámulatba essünk az isteni teremtés ragyogása előtt. De istenigényünk nemcsak félelmen alapul. Az embernek úgy van szüksége hitre, akárcsak kenyérre, vízre vagy levegőre.
