A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
163 Dr. Magyar József ÚJ PLÉBÁNOS ÉRKEZÉSE CHICAGÓBA A szerző 1982-ben Sao Paulában könyvet adott ki Szemelvények a chicagói Szent István templom életéből (1930-1974) címmel, saját papi aranyjubileumának alkalmából. E könyv első fejezetét közöljük. 1938. szeptember 8. Chicago északi oldalán az ottani magyar plébános, Főtisztelendő Dr. Wildinger Jakab temetésének a hete volt ez. Magyar-Amerika egyik legszegényebb katolikus egyházközsége temetett. Papot, templomépítő terveket, óriási arányokban feltornyosult reményeket. A tőlük való rezignált búcsúzás a temetőkertben a magyar balsors érzését véste be a gyászoló hívek szótlanságba merevedett bánatába. Nem volt saját templomuk. Hónapról hónapra bérelt kis fatemplomban volt az istentisztelet. Nem volt papiak, sem iskola, ösz- szejövetelekre a bérelt templom rendbehozott alagsorát használhatták. Az elhunyt plébános csak kilenc hónapja volt velük Chicagóban. Előzőleg már más magyar egyházközségeknél próbálkozott, ajánlólevelei egyházi feljebbvalóitól rendben voltak, úgyhogy a chicagói érseki irodában nagy jóakarattal fogadták. Sajnos betegség, anyagi gondok és a kilátástalan jövő képe siettették 52 éves korában korai halálát. A temetési szentmisén, 1938. szeptember 12-én, 17 magyar lelkipásztor vett részt közelből-távolból, még Massachusetts államból is, de helyszíni szemlét tartva, és főleg látva az újonnan megvett, 1868- ban épült, félig rom templomot, egy érdeklődő sem óhajtotta vállalni a helyet. Csak pár héttel előbb érkeztem Szolnokról New Yorkba tanulmányútra. A temetés után szólt a szomszéd plébános hozzám: — Father Magyar, ha akaija, megpróbálhatja! — Hát megpróbálom - válaszoltam, anélkül, hogy tudtam volna, mit is fogok „megpróbálni”. Csak annyit tudtam biztosan, hogy csupán egy-két dollár szorongott még az óhazai bukszámban. A következő napon átadták a bérelt plébánosi lakást, úgy, amint az megmaradt a tragikus sorsú tisztelt elődömtől. Minden egyes bútordarab - csupa régiség - egy-egy ajándék volt a különböző jóakaratú templomi családoktól. — Father, ez itt a Főtiszt, elődjének a halottaságya. Talán egyszer majd önnek is jól fog szolgálni — magyarázták őszinte jóakarattal
