A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

142

rok püspöki gondjában.” „Nem csupán az egyre fogyatkozó papság munkájának kiegészítésére, hanem azért is, mert a világiak is meghívottak az egyház életének vitelében és irányításában” — értelmezi a pápa felhívását Cserháti püspök. Lékai bíboros prímás pedig a teológiai levelezőtagozat végzett növendékeire hivatkozik, akik máris bekapcsolódhatnának a hitoktatásba és a karitászmunkába, a rövidesen megnyíló lelkigya- korlatos-házban kiképezve pedig igeliturgiát ve- Kídár László egri érsek zethetnek, áldoztathatnak, szentségek felvételére készíthetnek elő vagy temethetnek.

5. A pápa felhívta a főpapok figyelmét a szerzetesrendekre is. Azt kérte tőlük, hogy különleges elkötelezettséggel fáradozzanak a nemzeti kultúrában és történelmi haladásban oly nagy érdemeket szerzett szerzetesi közösségek érdekében, hogy azok működési lehetőségeiket kibővíthessék, és így a magyar fiatalok szabadon követhessék hivatásukat, akár a szemlélődő életformára is, „Isten népének építésére és a polgári közösség szolgálatára.”

Cserháti püspök ehhez a ponthoz megjegyzi: „Az egyház és állam közötti tárgyalások rendjén a nem működő szerzetesrendek és új, modernebb szociális vagy más világi funkciókat is vállaló szerzetesi együttélések kérdései változatlanul szerepelnek.” Lékai bíboros a működési lehetőségek kibővítésével kapcsolatban a fokozatosság követelményét hangsúlyozta. „Az ilyesmi nem egyszerre, robbanásszerűen valósul meg, hanem türelmes előkészítő munkával... Ezzel a türelemmel készítjük elő, hogy a szerzetesek is bekapcsolódhassanak majd egyszer a betegápolásba, szociális gondoskodásba, az apostolkodásba és más munkakörökbe.” Ez azonban „valószínűleg nem oldódik meg már holnap.”

6. A pápa beszédének egy másik pontja volt a püspökök és a papok kollegialitásának kérdése. „Becsüljétek meg a munkájukat, tegyétek magatokévá problémáikat, és ha nehéz helyzetben vannak, álljatok mellettük segítséggel és tanáccsal. Mindenekfölött pedig őrizzétek meg velük a barátság, a bizalom és a jóakaratú törődés szilárd és állandó kapcsolatát.”

7. Különös gonddal ajánlotta a pápa a püspökök figyelmébe azokat az öreg papokat és szerzeteseket, akik egész életüket az egyház szolgálatának szentelték: iskolákat vezettek, fiatalokat neveltek, kórházakban betegeket ápoltak, és most maguk is betegek, magányosak, szegények,ápolásra szorulnak. A pápa kifejezte nekik köszönetét, és kérte a főpapokat, ne feledkezzenek meg róluk.