A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
124 Weöres Sándor MINDIG CSAK ADNI Az öreg kút csendesen adja vizét, így telik minden napja. Áldott élet ez — fontolgatom : Csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem! Csak adni teljes életemben! Csak adni? Terhet is jelenthet. Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek... tükre rám ragyog: Hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak tovább adom, Frissen, vidáman és szabadon! Hadd éljek én is ilyen kút-életet! Osszak áldást és szeretetet! Nem az enyém, Krisztustól kapom, Egyszerűen tovább adom. Csak eszköz vagyok az Isten kezében! Orbán Miklós KÉPTELEN ÉRTETLENSÉG Köszönöm, hogy ezt a délutánt nekem adod. Egy hónapja, hogy a kollégiumból azzal jöttem haza, hogy az érettségi után jelentkezem felvételre a jezsuita rendbe. Te, a 72 évvel idősebb bátyám, akit az Árvaszék gyámomnak is kirendelt apánk halála után, el képed ten fogadtad a hírt — hogy szavaidat idézzem: érthetetlen képtelenségnek minősítetted változásomat. A kés meg a villa a tányérod mellett ösz- szecsörrent, ahogyan az asztalon dobolni kezdtéL Már vártam, mikor szorul ökölbe a kezed. Senki sem tudta volna jobban felsorakoztatni az ellenérveket. Es ezek az érvek álló hónapja röpködnek minden
