A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
115 békés rendház életét. Mindez ellenkezett megszokott, hagyományos életmódjukkal, gondolkodásukkal, és veszélyt láttak benne szentségre törekvésüket illetőleg.- Szent Ferenc szelleme nem folyóiratok kiadását kívánja tőlünk. Elégedjünk meg a gyóntatással és prédikálással. Akkor békében tudunk imádkozni - mondták egyesek az öreg atyák közül, megfeledkezve arról, hogy Szent Ferenc idejében még nem találták fel a könyvnyomtatást. A rendtársak éppen azon vitatkoztak, hogy ésszerü-e Kolbe atya terve a nyomdagépvásárlást illetőleg, amikor az Egyesült Államokból vendégül érkezett Cyman Lőrinc atya, aki később a Szent Antal-rendtartomány főnöke lett. A terv ellenzői őt is meg akarták nyerni álláspontjuknak, ő azonban, amerikai lévén, semmi rendkívülit nem látott abban, hogy egy szerzetes nyomdagépet vegyen.- Ha én volnék az ő helyében, ugyanezt tenném - mondta -. Az induláshoz pedig én is szeretnék hozzájárulni Ezzel egy százdolláros csekket állított ki Maximilián atya részére. Az ellenzékiek mégis győztek, mert elérték, hogy Kolbe atyát elhelyezték Lengyelország másik felébe, Grodnóba. Az ottani elöljáró, Fordon atya rokonszenvezett Maximilián tervével, és nemcsak három szobát bocsátott rendelkezésére - egyet hivatali helyiségnek, egyet a nyomdagépnek, egyet pedig postázásra -, hanem azt is megengedte, hogy több rendtársa segítsen neki a munkában. Ide érkezett meg a használtan vett, régi divatú nyomdagép, amelyet kézzel kellett hajtani, reggeltől estig, más valakinek pedig a lábpedált és egy fogantyút kellett kezelnie. Az 5000 példány kinyomása 70000 fordulatot igényelt. Ami szabad ideje megmaradt Maximilián atyának a misézés és a zsolozsma elmondása után, azt mind a nyomdában töltötte. Éjjel pedig a szerkesztésen dolgozott cellájában. Két doktorátusának ebben nem nagy hasznát vette, mert igyekezett minél egyszerűbben, a nép nyelvén ími. Az előfizetők minden szám után gyarapodtak, a bevétel mégis csökkent, mert a pénz még mindig állandóan vesztett értékéből. Egyszer közöltek néhány képet a folyóiratban a nyomdában dolgozó szerzetesekről. Ez nagy meglepetést okozott nem egy olvasónak, mert azt hitték, hogy ilyen közönséges munkával a szerzetesek nem foglalkoznak. Néhány olvasó kedvet érzett a szerzetes életre, és felvételüket kérték a rendbe, azzal a feltétellel, hogy „Maximilián atyával dolgozhatnak.”. Ez forradalmi változást okozott a rendben, mert addig az atyák és a testvérek munkája között nagy különbség volt, A testvérek sokkal kevesebben vol
