A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
106 moly szándéka, igazán erős jófeltétel: ez a lélektisztulás, a jó húsvéti gyónás három lényeges eleme. ★ ★ ★ A komoly erősfogadás a múlt tapasztalatának birtokában néz a jövőbe. A múltat okulásul tartja emlékezetében. „Ez voltam, ezzé lehetek újra.” De nem beteges önmarcangolás, nem a múltban való állandó vájkálás a haladás útja. „Menj, de többet ne vétkezzél! Megteheted — nem mert te egyből olyan nagyon erős lettél! De most már tudod, hogy az Erősre kell támaszkodnod, és nem a magad útját járnod, hanem Krisztus után kell futnod.” ★ ★ ★ Csak az irgalmas Isten jósága tudja azt a valami újat megteremteni a megtért bűnösben. De ez haladásának és biztos jövőjének záloga. A hálás szívet, mely tudja, hogy neki irgalmaztak — és ezért neki is irgalmas testvérnek, nem pedig kődobáló, kavicshajigáló, homokhintő vádlónak kell lennie embertársa gyarlósága, bűnei láttán. Az én bűneim, az én múltam eltemetve az Isten irgalmának feneketlen tengerében. Van ott hely a testvéreim bűnének, hibájának elsüllyesztésére is. Elfeledhetjük — én is, ő is —, ami mögöttünk van. Jobb arra nem is gondolni, legfeljebb az irgalom fényénél. Nekirugaszkodni annak, ami előttünk van. Most már jobban tudom, mennyire kell vigyáznom, mert gyarló vagyok. De azt is tudom, hogy bennem — és testvéremben is — tud valami újat teremteni Isten teremtő Lelke, aki megújítja a föld színét. A mi szívünk pariagát is. Hiszen a bánat köny- nye és Jézus Vére áztatta azt. ★ * ★ Igen: Krisztus Vére, a bánat könnye és a penitenciául vállalt tűrő szenvedés: az teszi a még meg nem halt vagy az új életre támadt szíveket termővé, a szép jövő, a boldog istenes élet biztató reményével. Áldott légy, Urunk, ki ronda rongyainkra úgy öntesz szenvedést, mint tisztító vizet; úgy éri gennyes sebeink, mint tiszta égi mirra, mitől gyönyörre gyúlnak a még meg nem halt szivek. (Baudelaire) ★ * * Olvassuk el Szent Páltól: Fii 3,7-21 és Kol 3.
