A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
104 kezdett játszadozni.” Kísértették az Istent, kísértjük mi is. Ők az aranyboijú tiszteletével — mi saját bálványainknak (a gőg, a hatalom, a pénz és a test bálványainak) szolgálatával. Isten új népe zarándokútján mintha semmit se tanult volna az ősi szent történetekből és a történelem kemény leckéiből. „A gyermek játszani akart”, és ez érthető a gyermeknél. De mikor az emberiség struccpolitikát játszik, saját jövőjével játszik. Mikor a vakot ját- szuk, ássuk a vermet, melyben az egész kultúránk tönkre mehet. Mikor az Istent kísértjük — oktalan nemtörődéssel vagy fitymáló, gőgös kihívással —, örök életünket tesszük kockára, és önmagunk és felebarátunk békéjének, boldogságának hóhérai vagyunk. Magunk és egymás ellenségei... ★ ★ ★ Fügebokrom rég nem termő, ága száraz, nem zöldellő; ki kell vágni, tűzre vetni, ha úgy szánod, mint érdemli. De idén még hadd maradjon, trágyát lásson, kapát kapjon; s ha ez mind hiába lészen, sírva mondom, akkor égjen! ★ Olvasmány: Lukács 15. fejezete: Felkelünk és Atyánkhoz megyünk... Március 13 - NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA AZ ATYA HAZA VÁR Isten igéje: Józsue 5,9—12: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” 2Kor 5,17-21: „Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal.” Lk 15,1 —3.11—32: „Felkelek és Atyámhoz megyek.” A választott nép a bárányvacsora után indult a megszabadulás hosszú vándorútjára. Az öldöklő angyal nem ölte meg az elsőszülötteket, ahol az ajtó-szemöldökfára felkenték a bárány vérét. ★ ★ * Az Atya kiengesztelődött velünk, az élet országútjain vándorló emberiséggel az ártatlan Bárány, Jézus áldozatában. Bűneink juttatták őt a keresztre. De az ő részéről az a halál a testvérei, az Atya gyermekei miatt hozott áldozat volt. „Nagy volt a ti váltságtok ára”, int Szent Péter apostol. ★ ★ ★ Mindannyian vétkeztünk, és csak Isten irgalma a reményünk. Hogy újra türelmi időt adott. (Ének az Istenséghez, Lavardin himnusza, Babits fordításában)
