A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
9 8,16). Ámde ez az eszkatologikus végítélet Jánosnál nemcsak másodlagos szempont, hanem nem is játszik szerepet. Ezzel a fölfogással áll szemben egy sorozat, amely kifejezetten arról beszél, hogy Jézus nem ítélkezni jött: „Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (3,17). „én nem ítélkezem senki fölött" (8,15), „nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot" (12,47). Ugyanott mindjárt így folytatja: „Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon" (12,48). Ez a gondolat rávezet bennünket a jánosi ítélet fogalmának arra a sajátos értelmére, mi szerint „Isten ítélete" az emberi lélek fölött valahogy egészen másképpen megy végbe, mint egy bírói ítélet kimondása az emberi pörökben. Jézus tanítása világosságot hozott a világba — „világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben" (8,46) — olvassuk egy verssel följebb az előbb idézett szöveg előtt. És ez a világosság az, amely „szétválasztja”, „megkülönbözteti", vagyis „megítéli" azt, „aki hallgatja ugyan a tanítást, de nem tartja meg". Még világosabbá válik ez a sajátos „ítélet" a 3-ik fejezetben: „Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. Mindaz, aki gonoszát tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy világosságra ne jussanak tettei. De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte" (3,9-21). Jézus jövetelének célja nem negatív, hanem pozitív. De a Világosság megjelenésének elkerülhetetlen következménye az igazság és a hamisság, a jó és a rossz közötti különbség napfényre jövetele. Ez az ítélet, vagyis a „különbségtétel" a jó és a rossz között.. Az emberek a világosság fényénél napvilágra hozzák jó és rossz tetteiket, és ezzel saját maguk mondják ki az ítéletet önmaguk fölött. Jézus szavain kívül Jézus tettei, az ő „dicsőségét nyilvánosságra" hozó jelek is hasonlóan „megkülönböztetik", „megítélik" az embereket a világossággal szemben tanúsított magatartásuk szerint. Legdrámaibb módon bontakozik ki ez az „ítélet" a vakonszületett meggyógyításának történetében: 9. fej. A világ Világosságának végső nagy föllobbanása, Jézus végső nagy földi „dicsősége": szenvedése és kereszthalála, amely egyben a világnak és a sátánnak legtragikusabb ítélete. Ezért mondja Jézus nem sokkal szenvedése előtt: „ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét" (12,31). (Folytatjuk.)
