A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
92 2) Lelkűket minden reggel felhangolják a bennük Élő minél tökéletesebb dicsőítésére. 3) Minden lelkiismeret-vizsgálatnál, de napközben is, megkérdezik maguktól: énekelek-e, és hogyan? Hol és miért halkult el, szakadt meg az énekem? Életem száguldó perceinek hány húrját hagytam elpattanni anélkül, hogy Isten dicsőítésére felhasználtam volna? 4) Minden hiba után új lendülettel újrakezdeni. 5) Mindenki választ magának egy „művésznevet", melyben egyénisége, „hangjának színezete", életének vezérmotívuma, amely alkalmas arra, hogy lelkét állandó lendületben tartsa, leginkább kifejezésre jut. (Ne legyen több három szónál.) 6) Megnyernek másokat is az Énekkar számára, de csak igazán arra való lelkeket, és minden rábeszélés nélkül. 7) Imáikban naponta — esetleg a szentmise glóriájánál vagy a prefáció- nál - megemlékeznek az Énekkar valamennyi tagjáról, és örülnek, ha közülük minél többet ismernek. 8) Mindennap elmondják a Magnificatot. 9) Az Egyház legfőbb ünnepeire mindig nagy gonddal készülnek, és azokat „ünnepi énekkel" ülik meg. 10) Sajátos ünnepeknek tekinti az Énekkar a következőket, amelyekre buzgón készülés amelyeken az Énekkar minden tagja a lehető legszebb melódiát igyekszik kihozni a Gondviselés adta húrokból. Szentháromság ünnepe, akit lelkében és lelkek millióiban imád. Pünkösd ünnepe, mint a Szentiéleknek, az Énekkar karnagyának, a végtelen örömujjongás Lelkének ünnepe. Jézus Szentséges Szívének ünnepe, aki által és akiben egyedül tudunk Istennek méltó dicsőítést nyújtani, és aki maga az Isten végtelen dicsérete. Az Ige megtestesülésének ünnepe /március 25./, ami kezdete volt számunkra minden jónak, s a Jézussal és Szűz Máriával egyesült benső élet egyik legszebb ünnepe. Szűz Mária látogatásának ünnepe /július 2.1, A Magnificatot éneklő Szent Szűz, az „Isten nagy dicséretének" (Szentháromságról nevezett Erzsébet n.) ünnepe, akinek egész élete egy szakadatlan Magnificat volt. Szent József ünnepe /március 19./, mint a „lelki háznak", az Egyháznak, a malasztos lelkek alkotta nagy székesegyház oltalmazójának ünnepe. Mindenszentek ünnepe/november 1./, a mennyei énekkar ünnepe, amelybe készülünk, s amelynek előkészítő iskolája a mi földi Énekkarunk, amelynek örök Sanctus-át énekelni kezdjük lelkünk kis mennyországában, amíg az örök mennyországba fel nem vétetünk. Szent Ignác ünnepe /július 31./, Énekkarunk lelkivezetőjének ünnepe, akinek alapelvei szerint szervezzük meg és építjük ki a mi Énekkarunkat. Szent Cecília ünnepe/november 22./, mint általában a „musica sacra" különös pártfogójának ünnepe, akinek „az orgona hangja mellett felhangzott éneke az Istenhez" /laudes/, és aki a mártírakták szerint szívében /in corde suo/ zengett háladalt neki. Ezenkívül mindenki nagy szeretettel és áhítattal üli meg belső szentélye
