A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
81 beteljesíteni jöttem.” Nyilvános működésének három esztendejében az isteni Üdvözítő ismételten utalt a prófétákra, idézte írásaikat, rámutatott fennkölt személyükre, küldetésükre és tragikus sorsukra. Az egyház is nagy tiszteletben tartotta a próféták írásait, tette ezt különösen azért, mert könyveik a megváltóra vonatkozó jövendöléseket tartalmaznak. A próféták könyveit rendszeresen olvassák a liturgiában. Advent heteiben az egyház Izaiáskönyvét olvasva készül a Megváltó megszületésének az ünnepére, a nagyhét utolsó három napján Jeremiás siralmaival gyászolja az élet urának a szenvedését és halálát. Kiket látott a prófétákban a szentírástudomány a múltban, és mennyiben változik ma a múlt kutatásai alapján a kép? Mit mondott a prófétákról a szentírástudós tegnap, és mit mond ma? Voltak-e próféták az ókori Kelet világában a választott népen kívül is? Forradalmárok voltak Izrael prófétái? Mennyiben jövendölték meg a Megváltó érkezését, működését, kínszenvedését, halálát, dicsőségét? Vannak-e manapság is a prófétákhoz hasonló választott lelkek? — Tanulmányunkban erre a négy kérdésre kívánunk választ adni. Tanulmányunk első része azt vizsgálja, hogy egyedül Izrael sajátja volt-e a prófétai intézmény, vagy voltak-e az ókori Kelet más népei körében is próféták. Tehát lássuk csak közelebbről ezt az első kérdést, ezt az első részt. Hogyan értették az ószövetség prófétái küldetésüket? Az általunk ismert legrégibb próféta, Ámosz, könyvének az I. fejezetében ezt úja: „Bömböl az Ür Sionból és hallatja szavát Jeruzsálemből - és elhervadnak a pásztorok mezői, és kiszárad a Karmel teteje.” Mit kezd az ilyen kifejezésekkel és képekkel a mai ember? A mai ember, aki számtalan veszedelme és katasztrófája közepette ré- mületesen kénytelen tapasztalni, hogy mélységesen hallgat az Isten. Az idézett sorokból 3000 év távolsága ellenére elénk áll egy ember, akit lenyűgözött az Isten hangjának az ereje. Hiszen az Isten szavát úgy hallotta, mint az oroszlán bömbölését. De nemcsak a világ fölött végiggördülő hangorkánt hallotta, hanem azt is látta, hogy az Isten hangja mint változtatja át a mezőket és a hegyeket. Tagadhatatlan, hogy a próféták írásai éppen azért vonzanak bennünket, mert kiváltságos emberek voltak. Hallottak igéket, amiket senki nem hallhat, és láttak dolgokat, amelyeket senki nem láthat. Követekként álltak népük elé, és megbízatásuk érvényét az a hatalmas idő sem szünteti meg, amely korukat korunktól elválasztja. Mert a hallgató Isten rajtuk keresztül nekünk is szól. Az ószövetségi szentíráskutatás, amióta csak e tudomány az első lépést megtette, mindenkorszakban sok energiát szentelt a próféták
