A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
73 David Powell A LEGÚJABB NEMZEDÉK VALLÁSI NEVELÉSE: ELLENVÉLEMÉNY James DiGiacomo előadása a jövő nemzedék középiskolai hitoktatásáról általában nagyon tetszett a katolikus nevelők nagygyűlésén részt vevő kiküldötteknek. Egy fiatalabb nevelő, David Powell, mégsem találja szerencsésnek DiGiacomo atya néhány állásfoglalását. 1. DiGiacomo atya a szerető Isten képét egy szigorúbb és igényesebb Isten képével kívánja kiegészíteni. Kívánsága egyéni szükségletből fakad-e, vagy komoly szentírási meggondolásokból? 2. A számonkérő és ítélő Isten visszahozása nem nehezíti-e meg a fiatalok lélektani, erkölcsi és lelki fejlődését? 3. Ha a vallási nevelésben nem a hitoktatást, hanem a személyes és közösségi tapasztalatot hangsúlyozzuk, nem kielégítő válasz a diákok ellenvetésére, hogy a szentmise mindig is unalmas volt. 4. A helyes lelkiismeret kialakításának ki kell teijednie a hamis közösségi eszmények és életmódok bírálatára, a felelős döntések és megokolt állásfoglalások sürgetésére, a társadalmi és gazdasági rendszer átalakítására is. 1. David Powell úgy ítéli meg, hogy DiGiacomo atya istenképe túlságosan ószövetségi: a Szent, a mindenható Úr, a bűn ellensége létében fenyegeti a bukott embert, mielőtt Megváltóként feléje hajolna; a Mózes Istene és Jézus Istene közti különbséget nem emeli ki eléggé. DiGiacomo igyekezete, hogy Isten úrságának nagyobb érvényt szerezzen, dicséretre méltó, de a nevelő alanyi szükségletei nem szolgáltatnak elég biztos alapot nevelői célkitűzései számára. A számonkérő Istennel való szembesítés helyett eredményesebb út volna az isteni úrság hangsúlyozására, ha a hitoktatókat próbálnánk rádöbbenteni arra, hogy az Isten végtelenségével és szentségével való találkozás nélkül a hittanoktatás terméketlenségre van ítélve. Az Isten nagysága iránti érzéket csak imádságosemberekbírjákfelébreszteniafiatalokban. 2. DiGiacomo szemére veti diákjainak, hogy számukra az Istennel való barátság csak arra jó, hogy valami érzelmi többletet biztosítson. Powell megjegyzi, hogy az érzelmi többletet lehet felületesen és önzőén is érteni, de jelentheti a fejlődő én-tudat kikristályosodását, egy keresztény én-ideál kialakulását is. Ebben az esetben az Istennel való barátság az egész jellemfejlődésre kedvezően hat ki. A lélektan és a hittan egészséges egybefonódása kerül veszélybe, ha ,,a Biblia Istene ellenségként találkozik a bűnös emberrel.” Jézus először önbecsülésre segítette Magdolnát, Zakeust és a többi bű
