A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
67 A XX. század végi kereszténységnek talán legnagyobb feladata az, hogy változatlan erkölcsi értékeket hogyan fogadtasson el olyan társadalmakkal, amelyek nyaktörő gyorsasággal igyekeznek mindent megváltoztatni. Az iszlám is régi értékeket akar a gyorsan változó társadalmakra ráerőszakolni. Ha ezek az értékek annyira idejüket múlták és ésszerűtlenek, mint például Iránban történik most, a feladat reménytelen. A repülőtéri őrtornyokból a mikrofonba mondott ima még nem biztosítja, hogy a gépek szabályosan földet éljenek (egyes iráni repülőtereken mullahok helyettesítik a forgalomirányító technikusokat). Papok nem tudják, hogyan irányítsák a technikailag bonyolult ipari üzemeket vagy a minisztériumokat. Az imám titokzatos és többféleképpen érthető rövid kijelentéseire nem lehet eredményes kormányzást felépíteni. Az igaz, hogy ott, ahol az iszlámot csak az ideológiai ellenőrzés és a politikai elnyomás eszközeként használják, mint Líbiában, alkalmas arra, hogy a rendszert hatalmon tartsa. Az is igaz, hogy az iszlám ellentmondást nem tűrő formája fog megtérőket vonzani az elmaradt országokban. De azok az országok, ha Isten is úgy akaija, nem maradnak el a fejlődéstől mindörökre. Az iszlám jövőjét azok a hívei biztosítják, akik megértik — amint a keresztények nagy többsége régesrég megértette -, hogy feladatuk az, hogy keressék erkölcsi elveiknek a megváltozott világra való alkalmazását, nem pedig a fejlődés vissza- göngyölítését. Sajnos, az ilyen modernizálok hangját alig-alig lehet hallani az iszlám világ üvöltözve vonuló reakciós tömegei miatt. Cser László A Nagyfejű Bölcs A Nagyfejű Bölcsben nem lakott túl nagy akarat botjával járt csak körbe-körbe a fejénél nagyobb hegy alatt. „Mekkora hegy!"— mondta s „Mekkora fej"- tette hozzá, amikor a tó tükrére nézett. Elcsodálkozott mindezen és vándorolt tovább, miközben hol a fődre, hol az égre úgy nézett, mint a megigézett.
