A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

63

Robert Harvey

ÚJRA KELŐBEN A FÉLHOLD

Az iszlám harciasság a nyugatot ismét védekezésre kényszeríti. Erkölcsileg a régi, tisztább értékek igenlésének igényével lép föl, a nyugati materializmust nyíltan dekadenciával vádolva. Gazdaságilag az iszlám hatalmát beszédesen hirdeti a bankárok, üzletemberek és államférfiak hosszú sora — élükön olyan nevekkel, mint Helmut Schmidt, Margaret Thatcher és Alexander Haig —, akik tisztelgő látogatásra jelentkeznek arab királyok, emírek és szultánok udvarában. Politikailag az iszlám hatalma az Izraelnek nyújtott támogatás és védelem folytonos gyengülésében mutatkozik. Vallásilag az iszlám a világ leggyorsabban terjedő hitének vallhatja magát, főként Afrikában hódít.

Mi váltotta ki ezt a robbanást? Alig tíz éve az iszlám országok legtöbbje békésen szunyókált, élte a világtól elmaradt életét. A Perzsa-öböl partján álltak már az olajmágnások palotái, de a hatalmas pusztaságokon a beduin törzsek továbbra is a megszokott szegénységben folytatták életüket. Iránban a sah, mint egy megkésett új Ata- türk, sietve terelte népét a XX. századba, a régi vallásos életformákra ügyet sem vetve. Pakisztánban az angol gyarmati hagyományok az iszlám hagyományainál fontosabb szerepet látszottak betölteni. Indonéziában Sukarno tábornok mulatós élete szinte lázítóan hatott az iszlám aszkétikus életfelfogásával szemben. Észak-Afrikában úgy tűnt, hogy az iszlámnak nincs mondanivalója a radikális Egyiptomot és Algériát Líbiával és Marokkóval szembeállító kérdésekben. Nigéria, ahol a világ egyik legnépesebb iszlám tömbje él együtt, megoldhatatlan problémák forrongó üstjének látszott,és nem esetleges hatalmi gócnak.

Ekkor az olajtermelő országok erejük tudatára ébredtek és kar- telibe tömörültek. Valami különös véletlen folytán a Nyugat iparát tápláló olajnak szinte a felét iszlám országok olajmezői szolgáltatták. Az olajvezetékek csapjait ügyesen zárva-nyitva a kartell vezetőségének sikerült 1973/74-ben az olaj árát négyszeresére emelnie, majd rövid ingadozás után 1979/80-ban ismét megdupláznia. Nagyjából az angol nemzetgazdaság kétszerese ment így át a nyugati ipari államok kezéből az olajtermelő államok (OPEC) kezébe. (Igaz ugyan, hogy saját iparuk nem lévén, újonnan szerzett vagyonuk nagy részét a nyugati iparba kellett befektetniük.)

A gazdaság súlypontjának ez a páratlan áthelyeződése állította az iszlámot a világ színpadára. Politikai szempontból a Nyugat nem engedhette meg magának, hogy továbbra is vakon támogassa Izraelt.