A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
574 Mi következik ebből? — A hitvesek elhidegülnek egymástól. A bűntudatos fél féltékenykedve gyanakszik élettársára, amiből csak veszekedés származhat egészen a brutális leszámolásig. A válás okai között is első helyen áll a hitves hűtlensége. Szenvednek a feldúlt családi fészekből kieső gyermekek. A hajótörött hitvesek közül sokan az alkoholba temetik bánatukat, elzüllenek, bűnözővé válnak, idegzetük össze rop pan. Csak az egyik szülő kilengései tönkretehetik minden családtag életét. Milyen veszélyes játék ez! 3. Jobb megelőzni A szabadszerelembe beleszokott fiatal nem semmisítheti meg múltját a házasságkötéssel. Mint egy súlyos kő a nyakában, húzza őt előbbi életstílusa felé. Persze a hitves megértő és meleg szeretete balzsamként hathat az illető lelki sebeire. A szeretet ugyanis mindenható. (Vö. 1 Kor 13.) Figyelmeztetnek is püspökeink: ,,A házastársak ápolják magukban a rendíthetetlen szeretetet, a nagylelkűséget és az áldozatos szellemet, és ezt kérjék imádságban is.” (Gaudium et spes, 49. pont.) A hitvesi hűség megőrzéséhez, a legtöbb esetben, nem elég a jóakarat, viszont a szentgyónás és szentáldozás által Isten erősíti egyéniségünket, miközben Krisztushoz hasonulunk. (LG 6.) Erőforrásaink lehetnek a különböző lelki napok és a család közös imája. A jó keresztény család feladata, hogy „juttasson a maga lelki gazdagságából más családoknak is” (GS 48). Támogassuk és erősítsük tehát veszélyeztetett ismerőseinket. Hálálkodva mondhatjuk, hogy a keresztény családokban hírből sem oly gyakori a hűtlenség és ennek veszélye. Fiataljaink is védettebbek a szabadszerelem hullámveréseitől. Mi nem vagyunk magunkra hagyva. Erőnk és erőforrásunk a jó Isten. Mégse bízzuk el magunkat. Tartsuk szem előtt Péter apostol szavait: „Óvatosak és éberek legyetek! ” (1Pét 5,8.)
