A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

L 542 rek között kisarjadt legszebb virágszál néven tisztelni. (Lásd még az 1980-as évfolyam 477—478. lapjait.) Mikor a vértanúk háromszázados évfordulóján az Amerika- szerte híres szónok, szervező és rendező, Daniel Lord atya a kanadai vértanúság helyén, Midlandon óriási szabadtéri előadással hódolt hős rendtársai emlékének, az ünnepség szereplői azok az irokéz leszárma­zottak voltak, főleg a mohák törzsből, akiknek ősei között az első észak-amerikai jezsuita vértanúk az ugartörést megkezdték, majd vé­rük ontásával a jövő termés számára a talajt termővé tették. Szépen mondja szentmiséjük könyörgése: Istenünk, te Amerika északi országait Szent János és Szent Izsák, valamint társaik igehirdetése és vére hullása által megszentelted; add kegyesen, hogy az ő közbenjárásukra a kereszténység viruló vetése mindenütt egyre gyarapodjék. A két kegyhely, az igazi zarándokhelyek csendjével, áhítatra indító környezetével, a látogató hívek buzgalmával, ezt a léleknöve- kedést szolgálja. Az Egyesült Államok-beli nagy kegyhely készül szá­zadik évfordulójára. A 6500 embert befogadó nagy Kolosszeum bizto­san újra meg újra megtelik zarándokokkal. A keresztutakon erőt me­rítenek a saját keresztjük hősi vállalására. Teréz „kőrózsafűzére” lát­tán még buzgóbban iparkodnak Jézus és Mária életén elmélkedni. A szentségi körmeneteken, a szentmisén és áldozás alkalmával ővele erő­södnek, aki vértanúinak is erőssége volt. ,,Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...” A csendes alkonyati órában három magyar jezsuita járja Eszak- Amerika földjén a francia rendtársak vérével megszentelt helyeket. Mennyire igaz az evangélium! ígéretei a keresztről és a földbe hullott mag sorsáról.. Közel három és fél évszázaddal ezelőtt történt, ami történt P. Jogues-gal és társaival. Modernebb kiadásban ugyanez történt napja­inkban nevelőikkel, testvéreikkel, barátaikkal. Most nem itt, hanem Európában, Kínában, a világ más tájain. Brébeuf páter imádkozott valamikor a kanadai téli éjszakában, amikor Hurónia felett — ahol missziós életüket töltötték — keresz­tet látott az égen. Elmondta társainak, mit látott, minek néznek elé­be. Hiszen úgyis tudták. Csak a percet mega módot nem tudták pon­tosan. ,,Mekkora volt a kereszt, Atyám?” kérdezték tőle. „Jó nagy kereszt volt, hatalmas. Akad rajta hely mindannyiunk számára.”

Next

/
Thumbnails
Contents