A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
534 — Az apostol nyomán nekünk is feltétlen bizalomra van szükségünk, isten erejébe és hűségébe vetett bizalomra; ez serkentsen fáradhatatlan fáradozásra. A fának növekednie kell, gyümölcsöt kell hoznia, a növekedést azonban Isten adja; a test fejlődik, a ház megépül, ha Isten áldásával ezen dolgozunk. Szent Pált igazi mély barátság fűzte híveihez. Az apostol nem akart azokhoz a pogányokhoz hasonlítani, akik képtelenek voltak a szeretetre. Barátsága hiteles emberi barátság; azt mondatja vele: „szívemben hordozlak titeket.” Egyben tiszta természetfeletti szeretet is: „Tanúm az Isten — írja —, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szívében (in visceribus Christi Iesu)”, vagyis osztozva Jézus szeretetében, azt magamévá téve, azt közvetítve. Ez a szeretet tiszta marad minden végzetes túlzástól: az érzelgéstől éppúgy, mint a tapintatlanságtól, az erőszakosságtól. A természetfeletti barátság törvénye azt kívánja, hogy megosszuk egymással örömeinket, megpróbáltatásainkat, reményeinket. Szent Pál közösségben tudja magát a fi- lipiekkel, amikor evangelizáló munkáját végzi, amikor bilincsekbe verik, amikor a krisztusi örömhír teijedésének örömétől ujjong a szíve; ő maga állandó hálaadó és könyörgő imával, állandó aggódással kíséri egyházközségeit. Ez a barátság több síkon bontakozik ki: a szentek közösségének kegyelmi valósága éppúgy beletartozik, mint egymás kölcsönös konkrét megsegítése anyagiakkal, érdeklődéssel, vigasztalással. Mindenki azt pazarolja a másikra, amije éppen van, és amivel őt segíteni, megörvendeztetni tudja. Leveleiből lépten-nyomon kitűnik, hogy Szent Pál imádságos ember; úgyszólván minden mondanivalója Isten-dicséretben, hálaadásban, könyörgésben fejeződik ki. Itt most kérőimája arra irányul, hogy hívei Isten jóvoltából minél több vallásos bölcsességre tegyenek szert, vagyis Isten misztériumának élményszerű és szeretetet fakasztó ismeretére, valamint helyes érzékre, lelkiismereti finomságra, a lelki állapotok megítélésére. Az apostol azért is imádkozik, hogy Isten adjon nekik ártatlan lelkületet: a bűn szennyétől való tisztaságot és a szeretet lelkületének feddhetetlen megőrzését. Mindez egy egész élet feladata; csak az fog bele, és csak az tart ki benne mindvégig, aki megnyílik az isteni kegyelem sugárzásának. Krisztus napján, Krisztus második eljövetelekor számot kell majd adnunk arról, hogy az életszentségre törekedtünk-e. Úgy kell leélnünk földi életünket, hogy azon a napon méltóknak bizonyuljunk a választottak végleges megdicsőülésére; kiérdemelt megdicsőülésünkkel fogjuk megdicsőíteni az Atyát. Adja Isten, hogy úgy legyen. Ámen.
