A Szív, 1982 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

526

(K) — „Nincs ragyogóbb gazdagság, nagyobb tisztesség, nincs nagyobb jó a világon, mint a katolikus hit.” (Szent Ágoston.)

☆ ☆ ☆ ☆ ☆

Mint föld issza a csendes esőt,

Úgy fogadjuk az égi igét:

Ez ád nékünk vigaszt s új erőt.

Szent vagy, Uram! 223.

Hiszünk tebenned, Krisztus: öntsd lelkűnkbe fényedet, hadd legyünk a világosság fiai!

Keresztelési tropár.

Hiszem, vallom boldogan, amit mond az Isten,

Amit Krisztus elém ád Egyházában hinnem.

Hitemet a Szentlélek ajándéka szítja.

Mennybe szegény lelkemnek hitem legyen hídja.

Szent vagy, Uram! 98.

Hiszek hármas, mégis egy örök égi Jóban:

Láthatatlant s láthatót Alkotóban;

Hiszem hozzánk testesült egy Fiát,

És a Lélek csodatermő harmatát.

Szent vagy, Uram! 222.

Amikor 160 körül a kisázsiai Szmürna püspökét, Szent Polikárpot a bíró arra próbálta rávenni, hogy átkozza el Krisztust, Polikárp így válaszolt: .Nyolcvanhat éve szolgálok neki, és soha nem bántott meg; hogyan mondhatnék átkot királyomra, aki üdvözített engem?” - Máglyahalálra ítélték. A máglya tetején egy oszlophoz kötözve mondta el utolsó hitvallását:

„Mindenható Úr Isten, Atyja szeretett és áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak, aki által tudomást szereztünk rólad; angyaloknak és erősségeknek, az egész teremtésnek és a színed előtt élő igazak egész nemzedékének Istene! Áldalak téged, mert erre a napra és erre az órára méltónak találtál, hogy a vértanúk seregében részt kapjak Krisztusod kelyhéből, a léleknek és a testnek a Szentlélek által romolhatatlanságban az örök életre szóló feltámadására. Közöttük ma bárcsak elfogadásra találnék kövér és kedves áldozatként, amint előre elkészítetted és nekem megjelentetted, most pedig be is teljesítetted, hazugságot nem ismerő, igazmondó Isten!

„Ezért minden dolog miatt téged dicsérlek, téged áldalak, téged dicsőítelek az örök mennyei Főpap, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által, aki által dicsőség neked, vele és a Szentlélekkel együtt, most és az eljövendő világkorokra. Ámen.”

A szmüxnai egyház levele, melyet rövidesen a vértanúság után írt, 14.

„Egyáltalán nem az a helyzet, hogy egyedül állunk saját hitélményünkkel,